Víztornyok Magyarországon Water Towers in Hungary [2007]
A viztorony.hu és a Víztorony Baráti Kör közreműködésével, a Magyar Víziközmű Szövetség gondozásában jelent meg a "Víztornyok Magyarországon" című, mintegy 160 oldalas, keményfedeles, színes, magyar-angol nyelvű album.
The Hungarian Water Tower Fellowship assisted by the Hungarian Water Utility Association has published their English-Hungarian bilingual hard cover book „Water Towers in Hungary”, which contains 160 pages.
The photographs of the 80 water towers included in the book are partly archive materials often accompanied by the cutaway views of the towers. The compilation of the written and photographic contents was preceeded by a long research period.
The book gives a comprehensive view on the Hungarian water tower architecture beginning from the ones that were attached to castles in the 18th century, introducing the hundred years old reinforced concrete towers, the Intze towers of the Hungarian Railway Co. from the 19th century, the urban brick, concrete and steel constructions, the industrial, agricultural and the tailor-made unique towers as well.
Magyarország nagyon kevés műemlék víztornya közül az egyiket felújította a MÁV. A nyolcvanmillió forintos felújítás befejeződött, május végén volt a műszaki átadás.
Ezzel a nagyon jó hírrel tér vissza a Víztorony.hu, mostantól lesznek friss hírek (és régiek is, mert visszamenőleg is felpakolom a beküldött anyagokat).
A víztornyok formanyelve a II. világháborút követően jelentős koncepcionális változásokon ment keresztül. Míg a XX. század elején kibontakozó vasbeton építészet nagyjai, közöttük dr. Zielinski Szilárd és dr. Mihailich Győző épületszerű, a környező városi épületek tömeg és részletképzéséhez hasonuló víztornyokat alkottak hangsúlyozva az építészmunkatársak elengedhetetlenül fontos szerepét a mérnöki szerkezet tetszetős formába öntésében, addig az 1950-es évektől a megnövekedett lakossági vízigény biztonságos és gazdaságos kiszolgálása érdekében főleg a sorozatgyártás, a statika és a kivitelezhetőség szempontjainak rendelődtek alá az egyre nagyobb térfogatot elérő és immár a mérnöki létesítmények kategóriájába sorolt víztornyok.
A modernizmus divatba hozta a gombaformát, amely növekedésnek indult és meghódította az egész világot. A nagy méretek kihívást jelentettek mind a konstruktőröknek, mind a formatervezőknek. Már az ötvenes évek végén akár akkora víztorony tartály is szóba jöhetett, mint egy kisebb tó, amelyben kajakozni is lehet. Egy Svédországban készült archív filmfelvételen éppen ennek lehettünk a tanúi… De kezdjük először a magyar példák sorával, hogy összehasonlítási alapul szolgálhassanak.
A MÉLYÉPTERV kiviteli tervei alapján lényegében még a hagyományos módon elkészített résalapokon és a nagy merevségű vasbeton tárcsa alaptesten támaszkodó toronytörzs a liftaknával egyidejűleg csúszózsaluzatos technológiával készült, átlagosan 2,00 m/nap építési sebességgel. A 40 cm-es bordákkal ellátott 5 cm vastag víztartó kehelyszerkezetet azonban újszerű módon az alaptest síkjában építették meg ötféle előregyártott vasbeton elemből.
[Forrás: Fővárosi Vízművek archívuma]
A 3500 tonna súlyú, 1:2 térfogat arányban két gyűrű alakú rekeszre osztott kelyhet még a térszínen vízpróbának vetették alá. Majd a 43,65 m-es teljes emelési magasságra napi 4 m-es előrehaladással a nyugatnémet DYWIDAG emelőberendezéssel húzták fel. A hazánkban ekkor első ízben alkalmazott emelő 72 db egyenként 100 tonna tömeg emelésére alkalmas hidraulikus sajtóból és a hozzájuk tartozó 36 mm átmérőjű nagyszilárdságú vonórudakból valamint 3 olajkompresszorból és az emelést irányító vezérlőpultból állt. A kivitelezők gondosságát dicséri, hogy a nyers vasbeton víztartályfalak vízzárósága olyan tökéletesnek bizonyult, hogy vízzáróságot fokozó réteg felhasználására nem is volt szükség.
[Fotó: VBK]
A legelső vízzel való feltöltés érthető módon mindig nagy izgalmakkal jár, amit érdemes még a helyszínen levezetni. Szeged legfiatalabb, 1985-re a Rókus városrészben felépült 4000 m3 összkapacitású tornyának építésvezetője, Silay Ferenc mindezt így mesélte el: „Az előszámítások szerint max. 20 cm-t süllyedhetett a torony a végleges terhelés után. A három hónapig tartó feltöltés megtörténtével azonban csak 7 cm-t süllyedt. Ezt naponta többször, műszerrel ellenőriztük. A mérések között élményt jelentett a vízzel feltöltött medencékben körbe-körbe úszkálni.” Ehhez a különleges, függesztett tartályszerkezetű létesítményhez hasonló nem sok épült Európában. Tervei a MÉLYÉPTERV tervezőinek asztalán Mérei László vezetésével születtek meg.
[Forrás: Magyarországi tervezőintézetek története]
A megbízás érdekessége az volt, hogy a toronynak egyszerre két különböző nyomású övezet ellátását kellett biztosítania. A csúszózsaluzattal készült, 6 m átmérőjű törzsre ferde, húzott acélrudakkal felfüggesztett, monolit vasbeton kúphéjakkal határolt és teknős panelekkel fedett, felső tartály 3000 m3-es míg az alsó 1000 m3 űrtartalmú.
[Fotó: VBK]
A DÉLÉP kivitelező vállalat a két medence kivitelezését technológiai filmen meg is örökítette, bár bemutatni nem lehetett az ácsok brigádvezetőjének biztonsági hevederek nélküli vakmerő munkavégzése miatt. A tornyot a tervek szerint díszvilágítással és festéssel is ellátták volna, ez azonban pénzhiány miatt elmaradt.
[Fotó: VBK]
Nem így történt azonban a győri, marcalvárosi víztoronynál melynek kivitelezését tartályainak élénk vörös színűre festésével együtt a Duna Múzeumban őrzött kisfilmen is megörökítették. [Sajnos nagyon őrzik, lehetetlen megszerezni, ennyi erővel minek tartogatni?? – a szerk.] 6000 m3-es összakapacitásával 1981-ben történt műszaki átadása óta ez hazánk legnagyobb víztornya. 1976-ban a VIZITERV mérnökei Huszár László vezetésével az első hazai vegyesszerkezetű víztorony létrehozására vállalkoztak. Ez azt jelentette, hogy a főbb tartószerkezeti elemek a funkciójuknak legmegfelelőbb építőanyagból készültek.
[Forrás: Pannon-Víz Zrt.]
A nyomásra igénybevett 63 m magas toronytörzs csúszózsaluzatos technikával készült 8,60 m belső átmérőjű hengeres vasbeton csőoszlop. A viszonylag kis önsúlyú, korszerű hegesztés technológiai eljárások alkalmazásával teljesen vízzáróvá tett acél tartályokat előregyártott elemekből a helyszínen szerelték össze. Az első ránézésre kéttartályosnak vélt torony tulajdonképpen 3 önálló medencét foglal magába. Az alsó 4000 m3-es medence fölötti 2000 m3-es tartályt egy külső 1700 m3-es és egy a toronytörzs belsejébe épített 300 m3 térfogatú víztérre osztották. A torony építésének alapelve itt is a 70-es évek során megvalósult és számos, kisebb kapacitású, EMELKA rendszerrel felemelt vasbeton kehelynél már bevált módszer továbbfejlesztése volt. A toronytörzs felső lezáró födémére telepített 6 db 500 kN névleges teherbírású olajhidraulikus emelővel húzták a tartályokat végleges helyzetükbe majd monolit vasbeton gyűrűkkel rögzítették és támasztották őket a törzs bordázatára. Az építési tapasztalatok alapján a VIZITERV egészen 10 000 m3-es térfogathatárig fejlesztette tovább e típust, ilyen megépítésre azonban hazánkban nem került sor. Külföldön viszont annál is inkább!
Az egész világon elterjedt, jellegzetes gomba formájú, emelt kelyhű víztornyok első példányát 1957-ben a svédországi Örebro-ban alkották meg. A torony szó szerint gomba módjára nőtt ki masszív alaptestéből, hiszen a térszínen elkészített 9000 m3-es tartályt hidraulikus sajtók összehangolt emelésének eredményeként az alatta bezsaluzott törzs szilárdulásának ütemében emelték fel 58 m-es végleges magasságára. Néhány éve egy svéd filmarchívum az interneten is közzé tette azt a torony építéséről szóló rövidfilmet, melynek csattanója a feltöltött toronyban kajakozó fiatalember volt.
[A film, melyből néhány képkockát anno kimásoltam, sajnos már nem elérhető – a szerk.]
A torony a svéd lakosság körében azóta is nagy népszerűségnek örvend: évente tízezren látogatnak el a tetején lévő kilátóba, ahol éttermi vendéglátással is fogadják őket.
A klasszikus gombaformát képviseli Svédország legnagyobb kapacitású vasbeton víztornya, amely 1970-re épült fel Uppsala városában. Az 57 méter magas impozáns torony 18000 m3 víz tárolására képes. A további ’leg’-ek felkutatásához sem kell innen nagyon messzire utaznunk, hiszen Helsinkiben a ’70-es években épült ki a városi víz és csatornaművek székháza, melynek tetején – bár nem szabadonálló víztorony formájában – 40000 m3-es, kétkamrás tetőtározó található.
Helsinki közelében járva az emelt kelyhű víztornyoknak még egy hatalmas, 66,7 m átmérőjű vízmedencét tartó példányát is megcsodálhatjuk, mely 1978-ra épült fel Roihuvuori-ban. 12600 m3-es kelyhe üresen is 9000 tonnát nyomott, melyet hidraulikus emelőkkel 52 m magasságba emeltek és rögzítettek. (E roppant teher elképzeléséhez hozzásegíthet annak megfontolása, hogy az acélvázas Eiffel-torony összsúlya 7 ezer tonnára becsülhető.)
A külföldi kitekintés után zárjuk a sort egy magyar leggel, mely bár méretében nem tűnik ki az előzőleg felsorakoztatottak közül mégis, mint a harmadik generációs hazai víztornyok első példánya ide kívánkozik. A 2008-ban átadott budafoki víztoronyról van szó, mely a nagy elődök pozitív tulajdonságait ötvözi.
[Fotó: Bertók László]
Formanyelve korhű, mely szakít a szimmetriával és építéstechnológiai, statikai újításaival ismét a mérnöki szaktudásnak és kreativitásnak a régóta bevált struktúrák feletti diadalát hozza. Kétmedencés, összesen 3000 m3-es tartályának tömege attól válik könnyedebb, lebegő hatásúvá, hogy patkó keresztmetszetű törzse és négy alátámasztó konzolgerendája, mint egy labdát tartó kéz esetében, formailag elválnak egymástól.
Aszimmetrikus tömege miatt minden irányból más képet mutat, ahogyan a természeti képződményeknél ezt megszoktuk. Ezáltal harmonikusabban illeszkedik környezetébe mint elődei.
Bár 37,5 m-es átmérője elegendő nagyságú mégis a szigorú biztonsági rendszabályok miatt vízisportok kedvelőinek semmiképpen sem ajánlható a figyelmébe, annál is inkább a Tétényi-fennsík szerelmeseinek, akik a kehely íves lefedését övező gyalogos gyűrűről, 42 m magasságból csodálhatják meg a vidék szépségeit.
A volt Szolnoki MÁV Járműjavító műemlék víztornyát a térszkenner bevetését követően - alig meglepő módon - ismét egy kuriózumnak számító technológia alkalmazásával igyekeztünk megvizsgálni.
Az első helyszíni méréseink alkalmával lehetetlen volt megközelíteni a tartály széthulló burkolatát és a tető állapotáról sem kaphattunk pontos információt. Az esetleges jövőbeli rekonstrukció érdekében mindenképpen szükség volt olyan fényképfelvételekre, melyek a tetőt ábrázolják. Ezekből a jövőben jó eséllyel méretadatokat is ki lehet nyerni, de az eredeti szerkezeti felépítést mindenképpen lehet e módszerrel dokumentálni. Mivel a torony közelében nincsen olyan magas épület, ahonnan a torony tetejét lehetett volna fotózni ezért a légifotózás módszere tünt a legjobb megoldásnak.
A lézerszkennerek felhasználása az örökségvédelemben dokumentálás céljából egyre népszerűbb eljárás a világ fejlett országaiban. Magyarországon ilyen technológiájú felméréssel még nagyon kis számú műemlék rendelkezik, köztük a Budavári Nagyboldogasszony-templom.
A mostoha sorsú ipari műemlékek dokumentálására tett kísérletekről nagyon keveset hallani mostanában, ezért kuriózumnak számít, ha egy korszerű, műszeres mérést éppen egy ilyen épületen végeznek el. A felmérés célja annak a bemutatása volt, hogy a módszer alkalmazása a nehezen megközelíthető, életveszélyesen leromlott állagú s ezért a sürgős beavatkozásra megérett épületeknél az első és legfontosabb feladata lehet az örökségvédelmi szakembereknek.
A felmért pusztuló műemlék: az egykori MÁV Szolnoki Járműjavító Kft. (ma MÁV-GÉPÉSZET Zrt.) 109 éves víztornya, mely egyike hazánk 17 védett víztoronyának.
A Burken Kft. Laservision üzletágának munkatársaival együttműködésben elvégzett mérést szélcsendes, száraz időre kellett időzíteni, amire ideálisnak mutatkozott 2008. egyik májusi hétköznapja.
Szerintem legyen az, hogy minden hónapban megnézünk egy víztornyot kívül-belül. Lehetne ez a hónap víztornya például. Ígértem az újpesti (Árpád úti) meglátogatását őszre. Valószínüleg hétköznep munkaidőben lehet bejutni. Akit így is érdekel, kérem jelezze mailben nekem és elindítom a szervezést. Jó kis torony, érdemes megmászni.
Valamikor mostanában készül el a Víghtorony (IX. kerület, Gyáli út - Máv-munkástelep) teljesen. Értsétek ezalatt a torony telkének tereprendezését. János egy kis összejövetelről beszélt legutóbb telefonon. Ha lesz ilyen, akkor a dátumot szétkürtölöm a Hidrogombóc Hírlevélben + persze itt a szájton.
Rengeteg fotó érkezett a nyáron, elkezdem apránként felpakolászni.
De talán a legfontosabb víztornyos hír: javában folyik a szegedi (Szent István téri) matuzsálem felújítása. Kaptam erről is egy rakás képet. De jó nekem :) Be kéne dobnom a közösbe. Íme itt van! Szegedé az október! (itt pedig a felturbózott toronyleírás)
Aztán itt van a várva várt margitszigeti furcsaság, amit víztoronynak "mondanak". Igazából egy magas cső... A terveken nem látszik az a ferde cső, ami a fotón igen. Gondolom ezen jön le az a víz, ami a másikon fel, vagy fordítva. Vagy valaki tudja, mi folyik itt??? Klikk ide!
Itt vagyok, lesz* sok frissítés, csak lustálkodtam egy kicsit. Közülünk szerintem csak egy valaki tudta, hogy volt még egy (harmadik) víztorony a Margitszigeten - aki ma képet is külött róla. Leesett az állam, erre nem számítottam. Ilyen és hasonló szenzációs bejelentések sora vár rátok. Tegnap például találtam egy újabb budapesti víztornyot, ami még áll és virul. (Még nincs jogerős ítélet, miszerint valóban víztorony, de a tárgyalás sem kezdődött el :) Azt sem gondoltam volna, hogy Szolnokon előkerül két hatalmas víztorony, pedig de. (* de nem ma már, mert elálmosodtam)
Utolsó kommentek