A lézerszkennerek felhasználása az örökségvédelemben dokumentálás céljából egyre népszerűbb eljárás a világ fejlett országaiban. Magyarországon ilyen technológiájú felméréssel még nagyon kis számú műemlék rendelkezik, köztük a Budavári Nagyboldogasszony-templom.
A mostoha sorsú ipari műemlékek dokumentálására tett kísérletekről nagyon keveset hallani mostanában, ezért kuriózumnak számít, ha egy korszerű, műszeres mérést éppen egy ilyen épületen végeznek el. A felmérés célja annak a bemutatása volt, hogy a módszer alkalmazása a nehezen megközelíthető, életveszélyesen leromlott állagú s ezért a sürgős beavatkozásra megérett épületeknél az első és legfontosabb feladata lehet az örökségvédelmi szakembereknek.
A felmért pusztuló műemlék: az egykori MÁV Szolnoki Járműjavító Kft. (ma MÁV-GÉPÉSZET Zrt.) 109 éves víztornya, mely egyike hazánk 17 védett víztoronyának.
A Burken Kft. Laservision üzletágának munkatársaival együttműködésben elvégzett mérést szélcsendes, száraz időre kellett időzíteni, amire ideálisnak mutatkozott 2008. egyik májusi hétköznapja.
A mintegy két órát igénylő helyszíni munka során - melybe belejátszott egy, a lézernyaláb útjában álló mozdony távolabb „gurításának” megszervezése és kivitelezése is - egy több mint 30 kg-os, RIEGL LMS-Z420i típusú, 20 millió forintot érő mérőműszert használtunk.
Még a műszer kicsomagolása előtt helyszíni szemlét tartottunk, hogy a torony teljes felvételezéséhez szükséges három pozíciót kiválasszuk. Ezután a fényvisszaverő prizmák kihelyezése következett. Minél homogénebben kellett szétszórni belőlük mintegy 20 db-ot a torony körül, hogy az egyes állásokból felvett adathalmazt a lehető legpontosabban lehessen illeszteni.
A mérés akkor indult, mikor a szkennerhez csatlakoztatott laptopon a szkennelést irányító RiScan Pro szoftver új pozíciót nyitott. A műszer automatikus, teljes körbefordulással meghatározta saját helyzetét és rögzítette az ebből a pozícióból látható prizmák középpontjának koordinátáit.
Ezt az átnézeti, alacsony pontsűrűségű szkennelést követte a célobjektum környezetének a műszertől mért max. 800 m sugarú térgömbben való lézernyalábos letapogatása. A mért pontsürüséget az eddigi tapasztalatok alapján a legelőnyösebb mértékűre, 0,04o-onként egy pontban határoztuk meg.
A kb. két percet igénybevevő adatfelvétel közben a számítógép képernyőjén fokozatosan három dimenziós pontfelhő formájában feltünt a víztorony. Az első pozícióbeli mérést a műszer tetejére rögzített digitális kamera egyszeri exponálása zárta. A két következő pozícióban a fent leírt lépések ismétlődtek meg, majd egy nem várt bravúrral sikerült a negyedik pozícióból való mérést is megoldani.
A torony bejáratának belső felére helyeztük a műszert úgy, hogy éppen három darabot lásson a külső prizmákból. Ebben a helyzetben a szkenner fejének elfordításával egy belső felvétel készült a toronytörzsről, melyet azután még a helyszínen hozzáillesztett a szoftver a „külső” pontfelhőkhöz. A képernyőn való jobb kezelhetőség végett kétfajta pontszűrést is végeztünk s végeredményként egy fotóminőségű, háromdimenziós képet kaptunk, melyet a számítógép segítségével szabadon forgathattunk, részleteit kinagyíthattuk, illetve bárhol metszetet készíthettünk belőle, mindezt annak tudatában, hogy bármely két pont közötti távolságot mérhetjük is.
A szolnoki víztorony esetében a térszkenner használatának az az előnye mutatkozott meg, hogy olyan részletek pontos mérését érhettük el vele nagyon rövid idő alatt, melyeknek a megközelítése, ortofotózása felállványozás nélkül nem lett volna lehetséges. A külső és a belső pozíciókból felmért épületadatokból az adatfeldolgozás során kinyerhetővé válik a változó falvastagság és anélkül, hogy a tetőt megközelítettük volna, a huszártorony méreteiről is pontos adatokhoz jutunk.
A belső gépészeti szerelvényeket, a tartály méreteit nagyon nehéz lett volna pontosan dokumentálni s így hozzájuk hasonlóan a torony pusztuló külső faburkolati részletei is megörökíttettek és utángyárthatókká váltak. A mérés a biztonsági kerítésen kívül folyik, tehát balesetveszély nem áll fenn. Az irodai feldolgozás során a tagozatok elemeinek helyszínen mért profilméretei a CAD-rajzokba beilleszthetőek és ezek alapján rekonstrukciós terv és háromdimenziós, bejárható épületmodell készíthető. A torony állapotában bekövetkező esetleges sajnálatos változások lekövethetőek lesznek és egy jövőbeli felújítás eredeti állapottal való összevetésére is lelhetőség nyílik.
A Szolnokon 1900-ban felépült, 120 m3-es, I-es típusú Intze-víztartályos torony a magyar vasútépítés hőskorának állít emléket. Azon kevés emlék egyike, mely a gőzmozdonykorszakból ered s épségben megmaradt szerkezeti részei révén, akár működőképessé is tehető. Dokumentum-értéke azért is kiemelkedő, mert még ma is az eredeti műhelytelepi épületstruktúra részét képezi. Az elmúlt fél évszázad során a hozzá hasonló üzemi épületek kiestek a műemlékvédelmi gyakorlat látóköréből, ezért kevés áll védelem alatt. Ez a szolnoki torony az egyik utolsó, „klasszikus” homlokzati megformálású Intze-víztorony, melynek fennmaradásáért a műemlékvédelem teljes joggal kiállhatna, s helyreállítását szorgalmazhatná.
- Térszkennelés képgaléria [2008.05.09.]
- V.B.K. kirándulás a MÁV Járműjavítóban [2007.03.03.]
- Régebbi képek
- Hasonló víztornyok Istvántelken: 1 | 2
- Intze Ottó-féle 120 m3-es szabvány víztorony
A témát szakdolgozat formájában feldolgozta:
Gábor-Szabó Zsuzsanna
Konzulens: Vasáros Zsolt DLA
2008. június
Utolsó kommentek