Ez egy réges-régi kirándulás, most találtam meg a videóját. Újabbak nincsenek, így régieket veszek majd elő. 

Holnaptól én is biciklivel nyomom ismét. Vasárnap (ha a bokám is bírja) Critical Mass!

És ha már ennyire nem víztornyosokat írok, akkor megemlítem, hogy a tegnapi Einstürzende Neubauten koncert az A38-on nagyon klassz volt. 18 éve láttam őket utoljára, Jugoszláviában a tengerparton egy nagy fesztiválon.

Ha már A38, és lemaradtál a Neubautenről, akkor ajánlom a Koop-ot. Megint jönnek, fantasztik.

Video: András
Fotó (a kezdőképen): Széchényi Péter
Zene: Click Click, Frontline Assembly, Clock Dva, Front 242

A laptopom DVD-lejátszója pedig monnyon le :( Sajnos eléggé szaggatósak lettek a videók a kiállításmegnyitó utáni bemutatón, pedig eredetileg nem ilyen egyik sem. Az új, gázgyári filmet sikerült átalakítanom aviból flv-be, a 3 gigás fájlból 42 mega lett, így már fel tudtam tölteni az indavideo-ra.

Fotógaléria itt és itt, fórum a gázgyárról itt.

Nos, gondolom már mindenki tűkön ül, aki nem volt ott. És aki ott volt, az is, hiszen jó volt élőben, de milyen jó lesz itt megnézegetni a képeket. Kis türelem még, le sem töltöttem őket a gépről/gépre, a visszafelé vonatot lekéstük, bringával meg csak most értem haza.

Szóval a beígért két órából majdnem háromnegyed három lett, de legalább beszélgethettünk, ha már így összegyűltünk páran. Nagy öröm volt először élőben találkozni olyanokkal, akik sok-sok képet küldtek már mailben a szájtra, de még sosem láttuk egymást.

Megérkezésünkkor az utca már le volt zárva, meg kellett kerülni egy kisebb erdőt, hogy ne nappal szembe fényképezzünk. Mázli volt, hogy biciklivel jöttem, mert a vázra felállva fel tudtunk kapaszkodni a kerítésre, ami elég széles volt ahhoz, hogy vígan ücsörögjünk rajta, míg a távolból meghallottuk az első figyelmeztetést. Utána mindenki az exponáló gombjára koncentrált, és a visszaszámlálásra. Jó nagy durranás volt, ami átment egy még nagyobba, a kerítés megmozdult alattunk - így egész testünkkel érezhettük a robbanás erejét, talán jobban, mint akik az utcán ácsorogtak.

Nem sokkal a robbantás előtt, Zsuzsi nekem szegezte a kérdést: felhívtad a tervező bácsit? Persze nem, mert 'nem mertem' se felhívni, se közölni vele a rossz hírt. Erre Zsuzsi felhívta a 198-at, kérte, hogy kapcsolják neki Thoma Józsefet (azt tudtuk, hogy hányadik kerület, mert én már korábban kinyomoztam a számát, csak még...). És Nem volt otthon, de a kedves felesége igen, aki elárulta, hogy tudnak a robbantásról (természetesen), és víztornyos honlapon megnézegette már a korábbi képeket. Hm. Ez jó. Akkor legalább nem leszek olyan ismeretlen, ha felhívom végre, ezt-azt szeretnék kérdezni tőle.

Smarki képén az a pillanat látható, amikor épp földet ért a víztorony, de még nem szakadt le a tartálya. Na ilyet nekem nem sikerült csinálni :)

A kamerát, amire számítottam, kölcsönadták másnak... Ha esetleg holnap kettőkor a Metallochemia felé jársz a videokameráddal, gyere és vedd fel :)

Illetve akinek van kölcsönkamerája, írjon vagy hívjon! 309928600
vagy aki csatlakozna ebédidőben egy kis kiránduláshoz, a Déli pályaudvarról 13:05-kor indul egy személyvonat, ami közvetlenül a robbantás helyszíne mellett áll meg, kb. 2 perc séta a víztorony. 13:26-kor ér oda, kettőkor robbantás, 14:25-kor jön vissza, 14:48-kor a Déliben van. Én ezzel megyek, van rajta bicikliszállító kocsi is. Esőnap azt hiszem nincs, úgyhogy ha törik, ha szakad, megyek. Egy kép az utazásról:

Mindenki szégyellje magát, aki nem jött el délután a biciklis felvonulásra. Persze így is rengetegen voltunk, de jövőre háromszor ennyien kéne ott lenni. Én biztosan viszek 5-6 embert, ezt most megfogadtam. A fényképezőm sajna kölcsönadtam még a hét elején egy másik demonstráció megörökítéséhez, és nem kaptam vissza (akkor a babakocsisok tüntettek a Blahán...)

Naszóval ma ellógtam a suliból a második óra kezdete után nem sokkal, és irány az Andrássy út. A Kodály köröndnél csatlakoztam be, és végigmasíroztunk az egész városon. Döbbenetes élmény volt. Na nem a biciklizés, hiszen azt naponta megteszem ( ma is volt már egy Moszkva tér - Lurdy ház - Madách tér kunkorom előtte), hanem az az elképesztő tömeg. Nem számítottam erre, mint ahogy mások sem.

Na jó, jöjjön valami megint. Ma elbringáztam a MÁV-telepi víztoronyhoz, megnézni mi újság. És semmi különös. Na ez nem valami nagy hír. Viszont megtudtam, hogy egy pilóta vette meg a víztornyot 2 millió forintért a MÁV-tól. (Bakker, annyit én is adtam volna érte... Na most már késő bánat.) Hagytam neki ott egy kis levélkét, hogy keressen meg, ha ideje engedi, lenne pár kérdésem... Valami vita van a két épület közötti telekről, amin a víztorony áll. Az építkezés/bontás áll, a pilótánkat július óta nem látták. A víztoronyból lakás lesz, és vissza kell építeni olyanra, mint volt. Na ezeket hallottam. Azt viszont láttam, hogy ennek a toronynak leltári száma volt: 285.

Később kiderült, hogy a tornyot ajándékba kapta, pár millióval együtt, ami segítség volt a felújításhoz.

Az éjjel megint nem bírtam magammal és tekeregtem egy kicsit. Fel a bukót, lámpákat, fotóshátizsákot, állványt, discmant*, aztán uzsgyi. Az utolsó fogas indulása előtt összeszáradt pizzaszeleteket gyűrtem le a városmajori végállomáson. Öblítésnek pedig körtés-almás-birses sió-drinxet. Brrr. Rövidke utazás tökegyedül a hegytetőre. Már ez is tiszta horror volt, a nyomott hangulatot sms-ek küldözgetésével és olvasásával oldottam. (Az egyik jókívánság: "Aztán nehogy megpocsékoljon valami kiéhezett luddita az éjszakában!")

(részletek a tornyokból)

Ezek is lehetnek vagy 100 évesek. (update: senki nem találgatott, ezért belinkelem és megmondom, hogy a Soroksári úti fegyvergyár területén vannak (2003.04.02.))

Itt a jó kis bringás idő, bár még párás, így nem indultam messzire, csak egy kisebb kört tettem a kedvenc tornyaim körül.

Fotó: András 2003 A Tatai út téglái (1024X768)

Fotó: András 2003 Oké, el fogom kérni, és lesznek végre normális belső fotók.