Budapesten bújkált egészen tegnapig, amikor egy véletlensorozat folytán megpillantottam. A mai "Rendhagyó Indafotóséta a Critical Mass-en" c. esemény hivatalos pólóit hoztuk el Óbudáról, amikor a szitázóműhely előtt várakozva nem akartam hinni a szememnek: egy víztorony előtt állunk.

Egy 70+125+70 köbméteres, eperhab színű, újrahasznosított víztorony!
Természetesen volt nálam fényképezőgép. Hamarosan ti is megláthatjátok!

Gázóra címmel nyílik kiállítás az N&n galériában (1065 Budapest, Hajós utca 39.)
megnyitja: Schneller István építész
kurátor: Cseh Zsolt építész

Az Óbudai Gázgyár elhelyezkedése és a térségben megvalósuló infrastrukturális fejlesztések révén a Fővárosi Önkormányzat egyik legértékesebb, eddig nem hasznosított ingatlana. Jelenleg a területen lévő talajszennyezettség jelentősen csökkenti az ingatlan értékét, azonban a terület potenciálja tagadhatatlanul kedvező, az ipari műemlékekben rejlő fejlesztési lehetőség a magas költségek ellenére is vonzó, egyedi alkalom. A tervezett infrastrukturális beruházások, mindenekelőtt az Aquincumi híd megépítése a mostaninál nagyságrendekkel kedvezőbb pozícióba hozzák majd a területet.

A terület felértékelődését hozhatja a szomszédos Óbudai Hajógyári Sziget déli részének fejlesztése is. A két terület egységes stratégia alapján történő, átgondolt fejlesztése egymást erősítő hatású, és a tágabb térségre is pozitívan hat. Politikai döntés szükséges azonban a terület sorsáról, hiszen fővárosi tulajdonként mind privatizációra, mind saját célú (kulturális, idegenforgalmi, irodai, stb.) fejlesztésre alkalmas. Ezért is sürgető feladat, hogy a városvezetés megvizsgálja a privatizációra, illetve a saját célú fejlesztésre vonatkozó alternatívák előnyeit és hátrányait, és a részletes vizsgálatok alapján döntsön a Gázgyár jövőjéről.

A városnak biztosítania kell, hogy a terület integrálódni tudjon a városszövetbe, a Duna-part megközelíthető legyen és folyamatos Duna-parti sétány jöjjön létre. Tisztázni kell, hogy milyen funkciók a kívánatosak és melyek nem: a terület sem jelenleg, sem az Aquincumi híd megépítése után nem helyszíne jelentős lakásépítési fejlesztésnek. Az illetékes főpolgármester-helyettes kulturális koncepciójában és a múzeumi fejlesztések előkészítése során készített szakmai anyagaiban a Gázgyár területén, annak ipari épületeiben kulturális funkciók létrehozását tartja célszerűnek: Országos Műszaki Múzeum, Csodák Palotája, Építészeti Múzeum, Magyar Fotográfiai Múzeum. A kulturális funkciók jól kapcsolódnának az Aquincumi Múzeumhoz, a műszaki tematika pedig jól kiegészítené a szomszédos Graphisoft Parkban folyó informatikai fejlesztési funkciót.

A kulturális funkció megjelenése mellett az is alapvető fontosságú, hogy a Gázgyár ipari műemlék-együttese értékéhez méltó módon, a kulturális örökségvédelem és a 21. századi építészeti elvárásoknak megfelelően kerüljön megújításra.
Az N&n galéria kiállítása megvalósult külföldi gázgyári revitalizációs példákkal szemlélteti a fejlesztési potenciált, bemutatja a Gázgyár múltját a Gázmúzeum gyűjteményéből származó eredeti beépítési és épülettervek alapján, jelenlegi helyzetét Bácsi Róbert fotográfiái segítségével, és a területre készülő tervek közül is felvillant néhányat.

Milyen a jó kiállítás? Gázgyáros-víztonyos-érdekes-izgalmas. Szerintem.

Ma sikerült 93 kilométernyi biciklizéssel 12 "újabb" budapesti víztornyot lefényképeznem. Kispest, Csepel, Nagytétény.
Jövő héten látható lesz az eredmény. Egy nagyon brutális, vasbeton
monstrum kimaradt Csepelen, de majd legközelebb. Aztán itt van a Blahától egy utcányira álló torony (Csokonai u.), Óbudán, a Nagyszombat utcában a gyártelep bejárata fölötti kis kocka, ami még ma is működik. És biztos van még néhány eldugott kis víztornyocska a városban.
Ha tudsz egyet is, írj!