A volt Szolnoki MÁV Járműjavító műemlék víztornyát a térszkenner bevetését követően - alig meglepő módon - ismét egy kuriózumnak számító technológia alkalmazásával igyekeztünk megvizsgálni.
Az első helyszíni méréseink alkalmával lehetetlen volt megközelíteni a tartály széthulló burkolatát és a tető állapotáról sem kaphattunk pontos információt. Az esetleges jövőbeli rekonstrukció érdekében mindenképpen szükség volt olyan fényképfelvételekre, melyek a tetőt ábrázolják. Ezekből a jövőben jó eséllyel méretadatokat is ki lehet nyerni, de az eredeti szerkezeti felépítést mindenképpen lehet e módszerrel dokumentálni. Mivel a torony közelében nincsen olyan magas épület, ahonnan a torony tetejét lehetett volna fotózni ezért a légifotózás módszere tünt a legjobb megoldásnak.
A Franciaországban 1999 óta sikeresen működő balloide-photo technológia magyarországi képviselőjét, Cerf Renaud urat kerestem meg, mert referencia munkáik meggyőztek arról, hogy a műemlékek megközelíthetetlen részeinek fotózásában már kiemelkedő eredményeket értek el.
Már csak a megfelelő, száraz, napos időjárást és a szélcsend közeli állapotot kellett kivárni. A Szolnokhoz legközelebb eső pontos időjárás- és szélerősségjelentés csak a Tisza-tó környékéről volt elérhető, ez alapján választottuk ki a Balloide Kft. munkatársaival a felmérés napját.
A ballon már héliummal feltöltött állapotban, utánfutóban érkezett a helyszínre. Egy gyors terepszemle következett annak megállapítására, hogy a toronytól 30-50 m távolságban hol adódik ideális felszállóhely a ballon számára. Három ilyen fáktól és elektromos vezetékektől, villanypóznáktól mentes terepet találtunk, ami az üzemi területen nagy szerencsének számít.
Ezután következett az első helyszínen, a torony mögötti sinek területén a technikai felállás. A Balloide Kft. léggömb irányító munkatársa (továbbiakban: irányító) a vállára erősítette a videó kijelzővel ellátott kézi vezérlőpultot, kollégája pedig a ballon alján lévő fogadószerkezetre szerelte a képstabilizátorral ellátott 7 megapixeles fényképezőgépet. Az irányítópult és a fényképezőgép között rádióhullámos kapcsolatot létesítettek és két irányító kötél segítségével megkezdődhetett az első felszállás. Mikor a ballon elérte a kb. 40-50 m-es magasságot és a kötelek segítségével sikerült a torony közelébe navigálni, elkészültek az első felvételek. A kijelzőben magam is láthattam, hogy mit lát a fényképezőgép. Zoom-olni is lehetett s az exponálás az én kérésemre akkor történt meg, amikor a nézet a legtöbbet tárt fel a torony tetőzetéből.
Több tucat kép készült, majd a ballont az irányító a két kötél húzásával visszahozta a földre. A nap állása miatt is előnyösnek bizonyult a többi lehetséges felszállási területet is kihasználni. A fényképezőgép lencséje előtt feltáruló látvány egyszerre volt nagyon izgalmas és elkeserítő, hiszen pontosan megfigyelhetővé vált a torony tetőszerkezetének és bádoglemez fedésének rohamos pusztulása.
A légifotózás kb. 1-1,5 óráig tartott, majd kissé felerősödött a szél s az utolsó landolás után visszakerült a ballon az utánfutóba. Toronymentő akciónk pedig újabb fontos és hasznos képanyaggal, a felújítás sürgős szükségességét alátámasztó bizonyítékokkal gazdagodott.
- Ballonnal a víztorony körül - werkfotó képgaléria [2008.04.28.]
- Ballonnal a víztorony körül - légifotó képgaléria [2008.04.28.]
- Egy régebbi video a ballonos fotózásról
- Ismertetők a technológiáról pdf-ben 1 | 2
- Térszkennelés képgaléria [2008.05.09.]
- V.B.K. kirándulás a MÁV Járműjavítóban [2007.03.03.]
- Régebbi képek
- Hasonló víztornyok Istvántelken: 1 | 2
- Intze Ottó-féle 120 m3-es szabvány víztorony
Gábor-Szabó Zsuzsanna
okl. építészmérnök
2008. június
További légifotók az Indafotón:
Utolsó kommentek