Szerencsére nem sült el rosszul, hogy a Kultúrház is meghirdette tegnap este a mai kis víztorony-látogatásunkat, egész sokan voltunk így. Kicsit késve, de (legalább felfokozozz izgalommal és várakozással) bejutottunk, mindenki egyből fel a lépcsőn, aztán a tartály alatti tér korom sötétjében persze megtorpantak, akik kisgyerkőcökkel érkeztek. Előre mentem a nagy sárga elemlámpával, így már mindjárt más volt.
Kis pihenő a tartály alatt, aztán máris irány tovább a tartály mellé, majd a hosszú létrán fel a magasba. Majd még továbba az ismeretlenbe. Eddig azt hittem, hogy fent korom sötét lesz és maximum por. Ehelyett világos volt (hiszen vannak a tetőn ablakok) és csupa élet! Vagy 100 galamb, egy tucat fióka, néhány tojás...
És ami ehhez jár: vastag guano réteg, 3-4 galambtetem (per négyzetméter). És ami ehhez jár: bűz és por. De azért szép ám ott fenn :)
Remélem senki nem kapott el semmilyen betegséget, így utólag belegondolva elég nagy vakmerőség volt oda felmenni.
Fotók lesznek majd, egyelőre nem értem haza a gépemhez. Akinek sikerült valami jót készíteni, küldje mailben vagy adok ftp hozzáférést!
Egyébként ha ma nem lettünk madárinfluenzások, akkor soha. Nekem azóta fáj a torkom. Meg kicsit a fejem.
Utolsó kommentek