Ma behatoltunk az állatkerti nagysziklába. Klassz kis hely, javában folyik a felújítása. Egy jó hír mindazoknak, akik lemaradtak a kirándulásról: amikor elkészül, a látogatók számára is látogatható lesz belül is.

Képek itt.

A nyár vége felé meglátogattuk a gyöngyösi víztornyot, készült pár belső kép és kiegészítettem a gyűjteményt néhány légifotóval is.

A Kulturális Örökség Napjai keretében egy sor víztornyot látogathattok meg, válogassatok kedvetekre! Van közte meglepetés is.

Ma egyébként fantasztikus kiránduláson vettünk részt a MÁV Nosztalgia Kft. jóvoltából. Hmmm, ezek a 100 éves víztornyok... Naponta megyünk el mellettük, sokan észre sem veszik őket, mi legalább felnézünk rájuk. Olykor meg is másszuk őket. És mindig, de tényleg mindig egy újabb csodával szembesülünk.

Majd természetesen felrakom a rengeteg képet, ami készült, de ízelítőnek egy kicsit itt van ez. Intze-torony a javából, 500+1000 köbméteres, 1910-ből. Fentről így néz ki, ugyanis teteje nincs, mióta a 80-as években lebontották róla. Nem volt semmi baja, csak néhány helyen kellett vona javítani, de valakik nagyon jól jártak ezzel a bontással is. Egyrészt sok köbméter faanyagot lehetett elhordani, másrészt az alpinistának annyi pénzt fizettek érte, hogy megjárta belőle a Himaláját is.

Viszonylag aktívan víztornyozom, mostanában nem annyira virtuálisan, mint inkább a gyakorlatban. Ezért is van, hogy ritkán írok ide (a fórumba sokkal többet). Aki nem értesült róla, most megtudhatja, még nem késő: vasárnap a Tatai úti víztornyot látogatjuk meg.

Villámlátogatást tettünk a Gizella malom épületében. Döbbenetes terek, szédítő mélység, egyedülálló panoráma. Beton, beton, beton. Na ide mindenképpen szervezek egy kirándulást, mielőtt még luxuslakásokká alakítják az utolsó négyzetcentimétert is.

Kicsit nyaraltam pár hétig, de hamarosan előkerülök megint.

Rövid hírek: Répai Éva víztoronylakása lesz a TV2 Laktérítő című műsorában pár hét múlva. Ennek kapcsán a hónap víztornya a Mészáros utcai lesz (februárban). Ez azt is jelenti, hogy a hó végén meg is látogatjuk, időpontot majd egyeztetünk.

Van egy eladó víztoronylakás Budapesten. Hamarosan erről is írok.

 

És köszönöm a sok képet, igyekszem felpakolni őket...

Óriási köd volt és hideg. A torony csodálatos. Mindig is kedvencem volt a külseje miatt, nem véletlenül az első a budapesti listában. Sosem jártam benne, egészen máig. Ezúton is köszönöm a Fővárosi Vízműveknek a látogatást mindennyiunk nevében! Azt hittem, hogy jó-jó, bemegyünk, ott az aljában majd lesz ez-az, de leginkább semmi, aztán a csőben felmászunk, ott a tartály és kész, mehetünk haza. Kívülről olyan kicsinek tűnik, Belül óriási, olyan, mintha a margitszigeti kistesója lenne. Csupa ablak, csupa fény. Fehér falak, csupa oszlop, csupa korlát. Legfelül világoskék mennyezet. Képek hamarosan, ízelítő a fórumban. Alvás.

Ja, a Hidrogombóc hírlevélben tévesen írtam, hogy felújították. Csak szó volt róla, de még nem...

Kedden az oroszlányi víztornyot néztük meg kívül-BELÜL-felül-alul! képek erről is hamarosan. Kicsit gyorsabban zajlanak az események, mint ahogy fel tudom dolgozni. Kiderült egyébként, hogy oroszlányban van még két víztorony egy közeli dombon, az egyikben sok éve laknak is, így megvan a következő rekord: az első víztoronylakó ororszlányi!

Felkerültek a belső képek, versolvasás után kattints!

Forgács József: Szocialista Stonehenge

Te szürke sziklaszilárd szimbólum,
Otromba gomba a dombtetőn.
Te tonnás-antennás várostörténelem,
Tájra táruló tároló.
Te éggel harcoló felhőkarcoló,
Éjjel vörös fénnyel pislogó logó.
Te glóriát tartó góliát, fenemód behemót.
Te nemmúló s nemmálló móló.
Te barbár hangár, vasbeton víztartály.
Te ólomhasú lomha súlyzó.
Te soklábas szakrális tótágas,
Díszefosztott oroszlányi totemoszlop.
Ó, te szocialista Stonehenge!

 

Szerencsére nem sült el rosszul, hogy a Kultúrház is meghirdette tegnap este a mai kis víztorony-látogatásunkat, egész sokan voltunk így. Kicsit késve, de (legalább felfokozozz izgalommal és várakozással) bejutottunk, mindenki egyből fel a lépcsőn, aztán a tartály alatti tér korom sötétjében persze megtorpantak, akik kisgyerkőcökkel érkeztek. Előre mentem a nagy sárga elemlámpával, így már mindjárt más volt.
Kis pihenő a tartály alatt, aztán máris irány tovább a tartály mellé, majd a hosszú létrán fel a magasba. Majd még továbba az ismeretlenbe. Eddig azt hittem, hogy fent korom sötét lesz és maximum por. Ehelyett világos volt (hiszen vannak a tetőn ablakok) és csupa élet! Vagy 100 galamb, egy tucat fióka, néhány tojás...
És ami ehhez jár: vastag guano réteg, 3-4 galambtetem (per négyzetméter). És ami ehhez jár: bűz és por. De azért szép ám ott fenn :)

Remélem senki nem kapott el semmilyen betegséget, így utólag belegondolva elég nagy vakmerőség volt oda felmenni.

Fotók lesznek majd, egyelőre nem értem haza a gépemhez. Akinek sikerült valami jót készíteni, küldje mailben vagy adok ftp hozzáférést!

Egyébként ha ma nem lettünk madárinfluenzások, akkor soha. Nekem azóta fáj a torkom. Meg kicsit a fejem.