Ma kivételesen autókáztam reggel. Brutál köd volt a külvárosban (is), néhol 100 méter alatti látótávolsággal. Remélem nem járunk úgy holnap, mint az Ihász utcai víztorony-robbantásnál jártak '68-ban! "A nevezetes napon akkora köd szállt le, hogy a robbantást sikeresen végrehajtották ugyan, de csak hallani lehetett, látni nem."

Tehát úgy néz ki, csütörtökön víztorony-robbantás. Jáááááááááááj. Le ne késsem. (14:00-kor!)

Gázgyárból múzeumi negyed
Erről szól az [origo] cikke: origo.hu/itthon/...
Na legalább itt is történik valami talán. Ha idén nem is, de jövőre mindenképp fel akarom fedezni belülről is.

Most, hogy ezzel az újpesti résszel voltam elfoglalva, és újból nézegettem a cérnagyár képeit is, végre leesett a tantusz, hogy miért van az a három torony ott egymás mellett. Eddig nem tudom, hogy figyeltem, biztos csak a képek érdekeltek, meg hogy megszereztem azokat a régi rajzokat.

A sárgás metszetből kiderül:
A kéményes tartályban "sima" víz van.
A középső szürke henger valójában egy vízlágyító berendezés (tehát nem kimondottan víztorony, bár mégis... nem tudom :)
A kis tömzsi sárga meg a lágy vizet tárolja, ezt használja az üzem pl. fehérítésre.
És azt viszont tényleg csak most vettem észre, hogy a rajzon szerepel egy 300 köbméteres föld alatti tartály is a jobb oldalon, ahova pedig 3 kútból jön a víz...


És még egy idézet A Pamutfonóipari Vállalat története c. könyvből:
"Először az erőtelep, a gyárkémény, a víztorony és a szivattyúház, majd a hivatali épületek, a kiszerelőüzem és az orsóraktár épült föl. Ezzel párhuzamosan megindultak a 450 m hosszú csatorna és a rákospalota-újpest-káposztásmegyeri iparvágányból a gyártelepre vezetendő leágazás megépítésének munkálatai is. A második építési ütemben készült el az étkezde, a cérnázó, a fehérítő-festőüzem, valamint a vízlágyító berendezés. Végül a fonoda, a bála- és hulladékraktár, a garázs, a kerítésfal, legvégül pedig a gyári lakóházak."

Ma nem volt nagy hajtás, vagy legalábbis én lustálkodtam. Levittem egy adag kacatot a pincébe, és amikor helyet csináltam neki, mi akadt a kezembe? Na mi. Hát persze hogy valami víztornyos. És nem is akármilyen. Egy fényképalbum kb. 70 évvel ezelőttről, mely bemutatja egy gyár (át?)építését. Természetesen az udvarán áll egy víztorony. A tetejéről készült képen három másik látszik. Az a három még ma is áll. Na akkor szkennelek :)))

A képek a harmincas évek elején készültek, nem egy időben. Egyrészt ott az első kép, ahol már kész a kéményre szerelt víztartály, aztán ott vannak az állványzat képei, és lejjebb látható a még csupasz kémény is (az egyik ilyen hátulján van egy dátum: 1929. VII. 2.). 1935-ből pedig már olyan képek vannak, mikor üzemel a gyár, tele van mindenféle gépekkel és jön ki a papír a hengerek közül.

1937 márciusában pedig Betriebsingenieur B a u e r kapott egy fényképalbumot Ing. Franz Krenntől zur freundlichen Erinnerung an den Bau der KOMBIN - Pappenanlage im jahre 1936, gewidmet! De ez egy kisebb album, és ebben csak a gépek vannak, illetve egy olyan gyárudvar-részlet, ami nem is hasonlít a víztornyosra. Talán kicsit arrébb lehet? És van egy másik, nagyobb album, amiben az itt látható képek vannak, plusz a kisebb album összes képe, illetve egy németországi utazás képei, az egyiken egy férfi áll, a kép hátulján pedig ez: "Vezér". Talán ő lehet Franz Krenn...

egyik | másik

Vásároltam két régi képeslapot. Az egyiket nemrég bemutattam, de most itt a párja. Nagyjából egy időben készülhettek. Az elsőre, amit fel is adtak, azt mondta az eladó, hogy huszonkilences. Nem tudom, mire alapozza, és el is felejtettem megkérdezni, de most már mindegy.

Az évtized stimmelhet, ugyanis nagyon régi. Viszont már jócskán felnőtt a borostyán (vadszőlő?) a víztorony lábaira, ennek azért biztos kell pár év. Na mindegy, a lényeg, hogy boldog tulajdonosa vagyok ennek a két szép barnás színű képeslapnak. Ki is raktam őket a falamra bekeretezve.

Most pedig amíg nem jövök vissza, itt jobbra van egy kis víztoronyrádió. Nyomd a ZAP! gombot a zenehallgatáshoz. Következő számhoz szintén. Ha elmész erről az oldalról, vége a zenének. Párat feltöltöttem a kedvenc számaimból, de majd lesz több is.

Ja, robbantás előreláthatólag október 28-án. De még majd pontosítunk. Most pedig dolgozom.

Pusztaszabolcsi személy a Déliből. Pár perc és lerak a Harangozó utcánál. Egy óra múlva megy vissza, el kéne csípni. Na jó, ez még odébb van, jöjjön előbb a nap eseménye: meglátogatom a halálraítéltet. Utolsó kívánsága az volt, hogy nézzem meg közelebbről is. Jöjjön el hozzá a híres toronyőr, amíg még lehet, és örökítse meg, amennyire lehet. A portán kapok vendégkártyát, pormaszkot és víztoronykék munkavédelmi sisakot, amit persze a vicc kedvéért felveszek és végig magamon tartom, pedig folyamatosan le akar esni.

Abbahagyom a jelen időben írást mert nem megy :o)

Aláírtam még valami nyilatkozatot, nem tudom mi volt benne, mert közben telefonon is hívtak. Az üresen hagyott helyekre ezeket írtam: Lánczi András - fotózás - viztorony.hu. Nézett rám a portás kerek szemekkel, de hát ez van. A létesítményfelelős (nem gondoltam volna, hogy ilyen pozíció is létezik) vezetett el a toronyig, és megtudtam tőle, hogy több helyről azt hallotta, hogy ez volt az első csúszózsalus technológiával készült víztorony, és 1957-ben épült. És valahogy így lehetett valóban, az eddig összegyűlt adatok is ezt támasztják alá.

Épp nézegetem a képeket, jó kevés, de rohannom kellett vissza, mert indult a vonat, és suliba is kellett menni, de előtte még dolgozni pár percet. Pedig egy fél napot simán el lehetett volna tölteni a toronyban. Akkor talán fel is mehettem volna a tartályba is. Eléggé bánt, hogy csak idő hiányában nem voltam fent, nyilvánvaló, hogy már nem is nagyon lesz lehetőségem. Kifelé jövet összefutottam egy videokamerás pacákkal, akinek elmondása szerint vannak a tetőn készült képei is, így jó eséllyel lefényképezte a víztartályt is. Bakker most jöttem rá, hogy a bejáratot sem fényképeztem le, csak besétáltam. Mindig ez van, úgy izgulok egy torony felfedezésénél. Főleg amikor valaki elkísér, és azt várja, hogy végezzek, húzzam el a csíkot, és mehessen vissza keresztrejtvényt fejteni az irodájába. Ugyanez volt a szituáció az Árpád úton is, ahol 3 víznyűvekes figura jött velem. Mondjuk azok legalább elbeszélgettek, de ott volt a levegőben, hogy siess siess siess siess. Az állatkerti sziklában dettó. Na de elkanyarodtam...

A víztornyot előkészítették a robbantáshoz. Szanaszét furkálták a falát, a lyukakban egyelőre csak újságpapír van, de aztán teletömik robbanószerrel. Addig viszont még folyik az engedélyezési eljárás, holnap a rendőrök mérik fel a terepet. A jövő héten lehet már tudni az időpontot.

Az első szinti födém betonját is igencsak meggyengítették, hogy még véletlenül se tartsa meg a ledőlő víztornyot az alsóbb szint, hanem roskadjon csak magába. Illetve lehet látni a lyukak elhelyezkedéséből, hogy befelé - és nem az utca felé :o) - döntik majd.

Ha igaz, ma be is jutok délután. Remélem ezt nem robbantják fel idő előtt, és nem sérül meg a fotóriporter...

Felhívtam az illetékes elvtársat. Víztorony robbantás napokon belül. Jujjdeizgi. És addig még be is kéne jutni!!!

Ma reggel fél 8-kor a szomszédban pont a fejem mellett kezdték vakarni a falat - lakásfelújítanak. Anyáztam egy sort, de mivel teljesen felébredtem (nem volt szándékomban, ugyanis fél négyig Csillagkaput néztem) gondoltam csinálok valami olyat, amit rég halogattam. Elugrottam Nagytéténybe, és megnéztem, hogy áll-e még a Metallochemia víztornya, és áll. De le fogják azt is bontani, megkérdeztem a biztiőröket. Sőt van egy telefonszámom is, ahol elkezdem a nyomozást, ugyanis a bontás előtt mindenképpen be a karok jutni, hogy agyonfotózzam. No meg a bontás is biztosan érdekes lesz. Fáj a szívem érte, de ezt nyilvánvalóan nem lehet megakadályozni.

Az épülő víztorony pedig nagyon lassan halad, szerintem tavasz előtt nem lesz ebből semmi. A korábbi képeken nagyobbnak tűnt, most olyan, mintha kicsit visszabontottak volna belőle :) De csak az állványzatot kapták le az íves oldalról.