Szerdán gyakorlati foglalkozásként meglátogattuk a lefejezett víztornyot, ahol mostanában gőzerővel folyik az építkezés. Találkoztunk a tulajdonossal is, aki sokat mesélt a terveiről. Megtudtuk, hogy a víztorony 1890-ben épült, és 1945 óta nem üzemel. Egészen pontosan olyan lesz (kívülről), mint új korában. Az acél tartály helyett a képeken is látható, téglából épült kerek szobát rejti majd a faragott fa burkolat. Körben 16 ablak, fantasztikus panoráma... Augusztusra el is készül minden, ami kívülről látszik majd, a belső átalakítás még odébb van, de a tervek szerint a törzsben 4 szint lesz (fogadó helyiség, konyha, hálószoba, gépészeti szint, majd egy nagy és üres nappali a tartály helyén, a kis "kukucskáló" toronyban pedig csillagvizsgáló - de legalábbis egy távcső...) A torony melletti földalatti víztartályokat megszüntetik, helyükön lesz a garázs.

A pletyka, miszerint 2 milláért sikerült megvenni a tornyot, kacsa volt. Összesen 1 forintba került a torony telekkel együtt. Ez az igazán korrekt ár, én is ennyiért szeretnék majd venni egyet. És én is kérek hozzá 10 milliós önkormányzati támogatást.

Az építész tervező Kugler Katalin, akinek egyik ismert remekműve az

 

Elefántház felújítás, kilátótorony újraépítés és kifutó átépítés a Fővárosi Állat- és Növénykert területén.

A víztorony a eredetileg a MÁVé volt. Valamikor az ezredforduló környékén felmérték, és megállapították, hogy 20 milla lenne az állagmegóvás költsége, és erre nincs pénzük. Pilótánk utánajárt, és sikerült elcseréltetnie az önkormányzattal egy szalagtelekre, így már kiírhattak egy pályázatot a torony hasznosítására. Elég szerencsétlenül sikerült, ugyanis senki nem jelentkezett. (Ebben szerepet játszhatott, hogy a pályázat beadásának díja eleve 1 millió volt, és nem is lehetett volna akármire hasznosítani a víztornyot.)

Na mindegy, megvan a torony, van gazdája, és megmenekül a pusztulástól. Hamarosan újabb képriporttal jelentkezem, addigis nézzétek ezt.

 

Na most evezzünk békésebb vizekre.

A múlt héten egész sokat foglalkoztam a víztornyokkal.
Kedden délután Zsuzsa végre elárulta, mit is tervezett a szolnoki víztoronyba. Én egyelőre nem mondom meg, legyen ez meglepetés. Valamikor ősszel vagy télen felteszem a diplomamunka nagy részét a szájtra, de rengeteget kell majd szkennelni. Jó lesz. Addig is várok pár ötletet, mire lehetne hasznosítani a szolnoki víztonyot, a fórumba. Aztán majd ha összegyűlt pár verzió, megkérdezzük Zsuzsát, a torony szakértőjét, mi a véleménye. Illetve megnézzük, mit talált ki ő...

 

Na jó most már durva, hogy csak nyelem be a sok képet és semmit nem teszek ki a aszájtra... Amikor meg igen, akkor is a sajátjaimat. Pofátlanság. Így lesz ma is.

A kerületi lap szerint augusztusig el kell készülnie a víztorony átépítésének. Szerintem ez sem fog, mint ahogy a nagytétényi is kb 1 évet csúszik majd... De persze azért drukkolok, és legalább olyan kíváncsian várom, hogy fog majd kinézni!

De nem baj, a lényeg hogy valami van, épülget. Szépen fel van állványozva, kellemes meglepetés volt, mikor ma arra bringáztam.

Igyekszem rendszeresen frissíteni ismét. Ma is jelentkezem még pár finomsággal valamikor éjjel.

Szabályozási tervlap (1,2 MB pdf ) Forrás: ferencvaros.hu

Valószínüleg nem jut hasonló sorsra a Mester utcai sertésközvágóhídi víztorony. A Külső Mester utcai üzleti park szabályozási terve szerint a víztorony helyi védettségű épület. Remélhetőleg az osztrák tulajdonos valami értelmes dologra fogja hasznosítani ezt a (szó szerint és képletesen:) egyedülálló épületet.

Ha valaki többet tud a projektről, nyugodtan írja be a fórumba, bátran nyithat neki új topikot is!

Ugyan nem foglalkozom a külföldi víztornyokkal, de egy kis színes elmegy itt a toronyőr naplójában... Ma egy gyönyörű nővel ebédeltem, és hozott nekem egy kis ajándékot. Egy oldalt a mostani Nők Lapjából. És mi volt rajta? Víztorony.

Víztorony az otthonom.
Egy pillantás elég volt - és kipattant a szikra: Elspeth Bearn angol építészhallgató beleszeretett egy lerobbant, ütött-kopott, 1898-ban épült és 20 éve elhagyatottan álló víztoronyba. "Azonnal láttam, hogy lenyűgöző építmény, meg kellett szereznem, és a magam képére formálva felújítani. Tudtam, hogy ez lesz az otthonom" - mondta. S lőn. Az időközben világra jött kisfiával együtt lakott musteadi otthonuk hat szintes: a nyolcszög alakú földszinten található az óriási előszoba, az első, második és harmadik emeleten hálószobák fürdőszobával és galériával, a maradék két szinten pedig a konyha (88 lépcső:) és a csodálatos panorámájú nappali (113 lépcső:) a tetőterasszal (142 lépcső:).

 

A cikk részben a Nők Lapjából van, de beleköltöttem ezt-azt. Pl az octogonal-t nem hatszög alakúnak fordítanám...

A sztori mindenesetre ismerős.

Novák Zsuzsy 1984

Kicsit rendbe tettem egy méltatlanul elfeledett mostohagyereket. 2000 őszén volt egy kiállítás Novák Zsuzsy építész víztorony fotóiból. Akkoriban ez a honlap még gyerekcipőben járt, nála ismertem meg például a győri tornyokat is. Nagy hatással volt rám az a szombat délelőtt. Még egyszer köszönöm a meghívást.

Ezek a képek voltak kiállítva, köztük néhány régi terv a Magyar Építőipar 1957 VI. évfolyam 5-6. számából, illetve Zsuzsy 1984-es terve a margitszigeti víztorony hasznosítására. Ez az oldal korábban is létezett, biztos sokan láttátok, de még a régi dizájnnal, és félig-meddig rossz linkekkel. Újdonságot tehát nem tudok mutatni, de most ez is szépen illeszkedik a Víztorony.hu-hoz.

..."Hallom, hogy városunk szimbólumát, kacsalábon forgó kávézóvá kívánják alakítani. Ha nem lenne oly nagy a sietség, talán még figyelembe lehetne venni az alábbi ötleteket, melyek-, mivel korábban gondolni sem mertem arra, hogy egy műemléken ilyen kafa átalakítást is lehet, vagyis szabad űberelni - sajnos csak most jutottak az eszembe.

Jártam Brüsszelben és van ott nekik a főutcán egy kisfiú-szobor, akkora csak, mint a lábam szára, és víz jön ki neki a pisilőjén egyfolytában, és híres nagyon, szóval arra gondoltam, fúrassuk meg a torony tetejét, és dugjunk ki rajta egy méteres csövet, azon mehetne ki víz, esetleg lassan forgó sugárnyalábban, amolyan vízóraként működhetne netán, vagyis megmutathatnánk azoknak a brüsszelieknek: a mi locsolónk nagyobb.

Más: lapítsuk el körülötte a terepet, húzzunk köré korlátot, esténként eresszünk be kutyákat, és lehessen fogadásokat kötni, melyik pillérhez mennek gyakrabban.

Aztán ott van az a lehetőség is, hogy gáncsoljuk el. Halál komoly! Szóval hogy ott van ez a Pisa, azzal a ferde izével. Biztosan van műszaki megoldás, mindent meg lehet csinálni összefogással, csak akarni kell vagy valami. Azt akarom mondani ezzel, hogy nem nagy kunszt valamit rendesen megépíteni, a kritikusok úgyis mindig csak a rosszat veszik észre, mi meg azért vagyunk itt turisztikai város vagy mifene, hogy észrevetessük magunk', ennek a toronynak meg így semmi értelme itten. Lényeg a lényeg: ki kell billenteni ezt az izét valahogy, és a kellő időben ellensúlyt rakni rá, azért le ne dőljön, és bizonyítsuk be, hogy tudnánk mi ferdébbet is az olaszokénál, csak hajoljunk össze legalább hárman, magyarok.

Tavaly voltam egy társasutazáson a törököknél. Az sem utolsó dolog, ahogy ezek a tornyokkal bánnak. Arról van szó, hogy rendszeresen felmegy az ilyenekre egy-egy pasas, és ottan énekel, próbálkozik, legalábbis. Senkinek sem jutott eszébe, hogy karaoke-versenyeket lehessen csinálni a kilátó-erkélyen, vagy diszkót, azt, ott a tér, éjjel úgysem parkol ott senki, kilógatni a hangszórókat azt' hadd szóljon, diszkós odafent biztonságban, felküldenénk napnyugtakor, nyomassa ezerrel. Lenne öt bejárat, az utcáknál, jegyszedők, kidobófiúk, ahogy kell és kész, meg van oldva.

Na aztán biztos az sem fordult meg a prodzsekt-menedzserek fejében, hogy ekkora felületnek mekkora reklámértéke van. Namármost én láttam gabonasilókat, nem mondom meg milyen üdítős-doboznak festve, ebből is ki lehetne hozni valami olyant. Csak úgy maszekban csináltam is már mindenféle dizájnokat erre, és mondhatom, egész pofásak lettek, és már le is zsűriztem őket, le vannak pályázva rendesen, a többit megnézni sem érdemes, tuti, a piros pöttyös az igazi.

Ja, és ha már a lénél tartunk. Hát víztorony, nem? Ki lehetne megint rendesen bélelni a tetejét, ahogy volt, aztán telenyomni valami itallal, (hogy milyennel, arról sürgősen folyhassanak marketing-tárgyalások, de ez itt mostan per pillanat mellékes), aztán meg kis gumicsöveket, a szívószálnál alig vastagabbakat leereszteni onnan, mondjuk százat, végükre csapokat szerelni, vagy mérőórákat, az jobb, vagy az sem kell, svédasztal-szerűen, úgysem iszik az ember többet, mint ami beléfér, viszont egyszer használatos, visszafolyás-gátlós csutorák azok kellenek, muszáj a közegészségügy miatt, és ülnének az emberek a téren, amit felszántunk, parkosítunk, fű meg minden, szóval ülnek, szájukban a cső, megszívják. Mi kell még?...

Azon dühödtem fel, ahogy mások is, hogy itt mindent hasznosítani kell, ami érdek nélkül szép, az itt nem érték." ...

 

Mégsem azzal folytatom, amit ígértem. Közbejött egy-két dolog. Például Karcsi barátom (a főoldalon említettek közül az egyik:)) Orosházán járt, és vitt magával fényképezőt.

Illetve bent jártam a Csokonai utca 3. alatt (felett!!!) álló víztoronyban.
Győrfi Attila a Kopint-Datorgtól meghívott, és engedélyt is kért a fotózásra. Végigvezetett a padlástól az udvarig. Képes beszámoló minderről holnap.

A városkép tervező Yan Moreels, Yo Crepen építészt kérte arra, hogy
dolgozzon ki egy tervet a víztorony hasznosítására. A cél a következő volt: a torony, minden igényt kielégítő, egyszemélyes lakóházzá alakítása.

A víztorony a Brasschaat régióban volt és a területen található háztartásokat látta el vízzel. A torony egyike volt az első betonépületeknek, 1937-ig működött. Ekkor a Vízműnek már nem állt érdekében a rekonstrukció, hiszen a vízellátás új módjai
terjedtek. >>>

Találtam két cikket a mátyásföldi víztoronyról. Egy építész hölgy megvásárolta és rendbe teszi. Sok sikert! Szerencsére vannak jó fejek, akik ilyesmiről írnak. :))))