..."Hallom, hogy városunk szimbólumát, kacsalábon forgó kávézóvá kívánják alakítani. Ha nem lenne oly nagy a sietség, talán még figyelembe lehetne venni az alábbi ötleteket, melyek-, mivel korábban gondolni sem mertem arra, hogy egy műemléken ilyen kafa átalakítást is lehet, vagyis szabad űberelni - sajnos csak most jutottak az eszembe.

Jártam Brüsszelben és van ott nekik a főutcán egy kisfiú-szobor, akkora csak, mint a lábam szára, és víz jön ki neki a pisilőjén egyfolytában, és híres nagyon, szóval arra gondoltam, fúrassuk meg a torony tetejét, és dugjunk ki rajta egy méteres csövet, azon mehetne ki víz, esetleg lassan forgó sugárnyalábban, amolyan vízóraként működhetne netán, vagyis megmutathatnánk azoknak a brüsszelieknek: a mi locsolónk nagyobb.

Más: lapítsuk el körülötte a terepet, húzzunk köré korlátot, esténként eresszünk be kutyákat, és lehessen fogadásokat kötni, melyik pillérhez mennek gyakrabban.

Aztán ott van az a lehetőség is, hogy gáncsoljuk el. Halál komoly! Szóval hogy ott van ez a Pisa, azzal a ferde izével. Biztosan van műszaki megoldás, mindent meg lehet csinálni összefogással, csak akarni kell vagy valami. Azt akarom mondani ezzel, hogy nem nagy kunszt valamit rendesen megépíteni, a kritikusok úgyis mindig csak a rosszat veszik észre, mi meg azért vagyunk itt turisztikai város vagy mifene, hogy észrevetessük magunk', ennek a toronynak meg így semmi értelme itten. Lényeg a lényeg: ki kell billenteni ezt az izét valahogy, és a kellő időben ellensúlyt rakni rá, azért le ne dőljön, és bizonyítsuk be, hogy tudnánk mi ferdébbet is az olaszokénál, csak hajoljunk össze legalább hárman, magyarok.

Tavaly voltam egy társasutazáson a törököknél. Az sem utolsó dolog, ahogy ezek a tornyokkal bánnak. Arról van szó, hogy rendszeresen felmegy az ilyenekre egy-egy pasas, és ottan énekel, próbálkozik, legalábbis. Senkinek sem jutott eszébe, hogy karaoke-versenyeket lehessen csinálni a kilátó-erkélyen, vagy diszkót, azt, ott a tér, éjjel úgysem parkol ott senki, kilógatni a hangszórókat azt' hadd szóljon, diszkós odafent biztonságban, felküldenénk napnyugtakor, nyomassa ezerrel. Lenne öt bejárat, az utcáknál, jegyszedők, kidobófiúk, ahogy kell és kész, meg van oldva.

Na aztán biztos az sem fordult meg a prodzsekt-menedzserek fejében, hogy ekkora felületnek mekkora reklámértéke van. Namármost én láttam gabonasilókat, nem mondom meg milyen üdítős-doboznak festve, ebből is ki lehetne hozni valami olyant. Csak úgy maszekban csináltam is már mindenféle dizájnokat erre, és mondhatom, egész pofásak lettek, és már le is zsűriztem őket, le vannak pályázva rendesen, a többit megnézni sem érdemes, tuti, a piros pöttyös az igazi.

Ja, és ha már a lénél tartunk. Hát víztorony, nem? Ki lehetne megint rendesen bélelni a tetejét, ahogy volt, aztán telenyomni valami itallal, (hogy milyennel, arról sürgősen folyhassanak marketing-tárgyalások, de ez itt mostan per pillanat mellékes), aztán meg kis gumicsöveket, a szívószálnál alig vastagabbakat leereszteni onnan, mondjuk százat, végükre csapokat szerelni, vagy mérőórákat, az jobb, vagy az sem kell, svédasztal-szerűen, úgysem iszik az ember többet, mint ami beléfér, viszont egyszer használatos, visszafolyás-gátlós csutorák azok kellenek, muszáj a közegészségügy miatt, és ülnének az emberek a téren, amit felszántunk, parkosítunk, fű meg minden, szóval ülnek, szájukban a cső, megszívják. Mi kell még?...

Azon dühödtem fel, ahogy mások is, hogy itt mindent hasznosítani kell, ami érdek nélkül szép, az itt nem érték." ...