Nemrég (másfél éve:) Zsuzsival felkerestük a MÁV Fotóarchívumát és víztornyok után kutattunk. Találtunk is párat. Eddig sem volt időm, ezután sem nagyon lesz a helyükre tenni őket, ezért maradt az Indafotó, ömlesztve:

(Nagy örömömre) megint víztornyos könyvet kaptam karácsonyra. Pontosabban kaptuk, Tomival együtt.

Majd lefordítjuk, és jó kis mese lesz Tominak, talán még hozzá is tudok költeni valamit :)

(Forrás: moritzverlag.de)

A Fővárosi Vízművek legújabb víztornyának két évvel ezelőtti átadásakor többen egy ufóhoz, űrhajóhoz hasonlították az új építményt, ami nem is csoda: a Budafoki Víztorony mind külső megjelenésében, mind építészeti és technikai szempontból egyedülálló víztároló létesítménynek tekinthető. A 3000 köbméter vizet befogadó kehely hatalmas tömege ellenére is lebegőnek, súlytalannak tűnik, mivel törzse nem súlypontja alatt helyezkedik el. Méretei impozánsak: a látogatók negyvenméteres magasságból csodálhatják meg a Nagytétényi-fennsíkot és környékét.

A víztorony átadása óta kedvelt témája az arra járó fotósoknak, de kapuit idén már csak szeptember 25-én nyitja meg az érdeklődők előtt. E különleges nap résztvevőit interaktív munkagép- és szerelvénykiállítás, valamint csőszerelőjáték is várja. A nap fő attrakciói azok a látványos bemutatók lesznek, melyek keretében mindenki megtapasztalhatja, hogy mi történik egy csőtörés során. A nem mindennapi műsor kezdési időpontjai: 12.00 és 14.00.

A Budafoki Víztorony a 7-es főútról, közösségi közlekedéssel pedig a Kosztolányi Dezső térről induló 150-es autóbusszal közelíthető meg.

Szeptember 25-én 10.00 és 16.00 óra között, negyedóránkénti turnusokban juthatnak be a kilátogatók az egyébként látogatóktól elzárt víztoronyba.

• Korábbi nyilt nap itt.

Egy ideje már alig frissül a viztorony.hu, és úgy tűnik egy darabig ez még ritkábban fog megtörténni, egyéb elfoglaltságaim miatt. Konkrétan napi 20 órát dolgozom, nem marad rá idő. De majd ha nyugdíjas leszek. 

Addig meg néhol lehet látni érdekes víztornyokat, pl. itt.

Hogy a viharos időjárás miatt robbant fel a víztorony?

Tekerj 5:54-re és ott a "riport".

Miért van az, hogy a magyar médiában SOHA nem kérdeznek rá, hogy EZT MÉGIS HOGY GONDOLJÁK? Várjuk a magyarázatot.

Vagy abba kéne hagyni, vagy végre elkezdeni :)

Tovább a képgalériához >> (forrás: fehergyarmat.hu)

Valami robbant a víztoronyban Fehérgyarmaton

Felrobbant a víztorony kedden Fehérgyarmaton, emiatt nincs víz négy szatmári településen. Senki sem sérült meg, mert az építmény egy focipálya szélén, a lakott területtől távolabb van. Kömörőn, Mándon, Penyigén és Fehérgyarmaton összesen körülbelül 11 ezer embert érint a vízhiány. A robbanás okát egyelőre nem tudni.

Forrás: index.hu

Ilyen volt:

Egyébként idézek egy korábbi bejegyzésből, nem is olyan régi:

"Kevesen tudják, hogy a működő víztornyokban tilos a nyílt láng használata s így a dohányzás is. E furcsa tény oka, hogy a különböző mélységből szivattyúzott ivóvíz minőségű vizek általában nagy mennyiségű oldott gázt (metánt vagy széndioxidot) tartalmaznak, amelynek a meggyűlése a tartály feletti – egyébként átszellőztetett – légtérben életveszélyessé válhat, amire intő példa a több hazai toronyban is előfordult elektromos szikra által belobbantott metánrobbanás."

Képek a nyílt napról:

A Fővárosi Vízművek legújabb víztornyának két évvel ezelőtti átadásakor többen egy ufóhoz, űrhajóhoz hasonlították az új építményt, ami nem is csoda: a Budafoki Víztorony mind külső megjelenésében, mind építészeti és technikai szempontból egyedülálló víztároló létesítménynek tekinthető. A 3000 köbméter vizet befogadó kehely hatalmas tömege ellenére is lebegőnek, súlytalannak tűnik, mivel törzse nem súlypontja alatt helyezkedik el. Méretei impozánsak: a látogatók negyven méteres magasságból csodálhatják meg a Nagytétényi-fennsíkot és környékét.

A víztorony átadása óta kedvelt témája az arra járó fotósoknak, de kapuit csakis május 29-én nyitja meg az érdeklődők előtt. E különleges nap résztvevőit interaktív munkagép- és szerelvénykiállítás, valamint csőszerelőjáték is várja. A nap fő attrakciói azok a látványos bemutatók lesznek, melyek keretében mindenki megtapasztalhatja, hogy mi történik, ha egy gépjármű nekitolat egy tűzcsapnak. A nem mindennapi műsor kezdési időpontjai: 10.30, 11.30, 13.00 és 14.30.

Május 29-én 10.00 és 16.00 óra között, félóránkénti turnusokban juthatnak be a kilátogatók az egyébként látogatóktól elzárt víztoronyba.

Forrás: vizmuvek.hu

Korábbi bejegyzés, melyben erről a toronyról is szót ejtünk:

• Kajakkal a víztoronyban
• Megnéztük az új tornyot belül is

Kapcsolódó hivatkozások:

• További képek 
• A budafoki víztorony-pályázat
• A budafoki víztorony-pályázat leírása és a eredményének értékelése
• A budafoki víztorony-pályázat 15. sz. pályaműve (I. helyezett)
• Légifotó a Civertan Bt.-től
• A BauBid képei 
• Werkfilm 
• Helyszínrajz pdf
• Födszint pdf
• Törzs pdf
• Kehely alatt pdf
• Medencetér pdf
• Kilátószint pdf
• Hosszmetszet A-A pdf
• Hosszmetszet B-B pdf

(Előre is elnézést kérek az alábbi cikkért, borzasztóan terjengős, idegesítő stílusú, de az archívum része ez is, még jól jöhet a jövő víztoronykutatóinak, megtudhatják belőle, mit tervezett a nyolcvanas évek közepén a Göncöl Csillagászati és Planetológiai Társaság a Margitszigeti Víztoronyba. - A szerk.)

"Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy víztorony. Igen, egy víztorony. Történetesen az Óperencián, meg az Üveghegyen is innen, egy Margitsziget nevű akadályon a Duna nevű folyó útjában. A mesében persze – még egy víztorony esetében is – minden lehetséges. De hol vannak ma már a mesék! Egy víztorony egyszerűen arra való, hogy vizet tartsanak benne. S ha erre - önhibáján kívül – alkalmatlanná válik? Akkor esetleg lebontják, s még a helyét is besózzák, nehogy kinőjön. Esetleg túladnak rajta. Vagy megszánják, kicsinosítják külsejét, átformálják belsejét, s mivel az emberek szívéhez, meg a környezet képéhez egyaránt hozzánőtt, nagy becsben tartják, s más elfoglaltságot keresnek számára.

Mondjuk kinevezik az egészet ifjúsági centrumnak. Lehetne talán kiállításokat is tartani egyes szintjein, helytörténeti gyűjteményeket bemutatni. Vagy egyszerűen és nagyszerűen kilátóként is szolgálhatna, a szigetre tóduló sok-sok kíváncsiskodó ember felkapaszkodhatna erkélyeire, a torony tetejére, szemüket legeltetni a városon, s máris megérné az önzetlen pénztárosnak aki a belépőjegyet árusítaná. Mint ahogy mindenki aki arra vetődik, felkapaszkodik a Diadalív árnyékából a legtetejére is Párizsban, a Notre-Dame tornyait sem mulasztja el, s az Eiffel-torony önkéntes meghódítását sem hagyja ki a sorból, mert így dukál: felülről kell csodálni egy várost.

Kilátástalan kilátások

Valaki okkal hangoztatta: a víztorony a Margitszigeten olyan, mint az Eiffel-torony Párizsban, nyűg, de ha nem lenne, hiányozna. Hiszen a sziget egyetlen, fák fölé magasodó, a szemet vonzó építménye, sziluettjének meghatározója a 60 méter magas torony, amely (a Divatcsarnokkal együtt) a hazai vasbeton építészet egyik első, jeles (mű)emléke: 1911-ben emelték, s 500* köbméter víz tárolása volt eredeti rendeltetése. A kézi zsaluzással készített, monolit vasbeton torony azonban egy évtizede szégyenszemre üresen áll, nem használja a kutya sem. Az elmúlt években már agyonbeszélték, mi is legyen a további sorsa. Közben sok víz lefolyt a Dunán, s az építmény elhanyagolt, borzalmasan leromlott állapotával a sziget szégyenévé vált: ujjal mutogatnak csúfságára. Zielenszky Szilárd – a vasbetonépítészet magyarországi meghonosítója, aki Eiffel cégénél is ügyködött – sosem gondolta volna, hogy ilyen kilátástalanok lesznek mesterművének kilátásai. Hiszen a betonkolosszus 73 esztendőn keresztül derekasan szolgált. Áldatlan sorsa megoldódni látszott, amidőn pár éve jónéhányan tülekedni kezdtek a torony megkaparintásáért. Először is szóba került - a rendeltetésszerű használat biztosításáért – a kezelői jog átruházása, de a műszeres terheléses vizsgálatok eredményeinek ismeretében már nem akadt, akinek sikerült volna a nyakába varrni. A torony magassága, korszerűtlen belső szerkezete ugyanis nem tette lehetővé, hogy megfelelő magasságra nyomják fel benne a vizet, s a leterhelt budapesti hálózatban is szerephez juthasson. Még a kertészeti vállalat sem tudja használni a sziget növényzetének locsolására. Nem alkalmas a torony termálvíz tárolására sem, mert az ehhez szükséges hőszigetelése többe kerülne, mint egy új torony építése. Ekkor történt, hogy végre tárgyalóasztalhoz ülhettek a magánvállalkozások képviselői, némelyikük vastag pénztárcával, s egy füzér merész néha vízfejű) hasznosítási ötlettel. Hiszen szó volt arról is, hogy esetleg 100 forintos eszmei értékben kiadja kezéből a tornyot a korántsem boldog tulajdonosa, a Fővárosi Vízművek, mivel használhatatlansága miatt gyakorlatilag nulla az állóeszköz értéke. Sokaknak kedvük szottyant a megvásárlásához, korántsem földhözragadt elgondolásokat dédelgetve. Még külhonból is fenték a fogukat a Margitsziget ékességére, mert olcsó prédának tűnt. S a mai lakásárak mellett sokaknak megérte volna toronyszobának berendezni, s ingyen nézni még a szabadtéri színpad előadásait is.

Aztán a Vízművek is észbe kapott, nem engedte elkótyavetyélni a becses tulajdonát. Napi forgalmi áron, mintegy másfél millió forintért kikiáltva próbáltak túladni rajta. Azonban a vásárlók kedvét szegte az az óriási költség, amit az építmény műemléki helyreállítása felemésztett volna.

A fővárosi tanács decemberi vezetői értekezlete nem teketóriázott tovább, jóváhagyta a Közmű- és Mélyépítő Főigazgatóság előterjesztését, miszerint a torony hasznosításához feltétlenül egyeztetni kell az elképzeléseket (még a festés színére vonatkozóan is) a műemlék-felügyelőséggel. Továbbá: nem kanyarítható ki egyetlen négyzetméter földterület sem a szigetből; a torony külső képe a felújítás nyomán nem változhat meg, mint ahogy a sziget szigorú forgalmi rendje sem, ami kétségkívül nehezíti a megközelítést; s nem engedélyezték a torony magáncélra való felhasználását sem.

A Vízművek akkor lett teljesen sarokba szorítva, amidőn alig egy hónappal később már rendelet írta elő, hogy nem válhatnak meg az építménytől, sőt a felújításáról is gondoskodniuk kell, méghozzá az újjáépített szabadtéri színpad júniusban esedékes megnyitásáig. Nagy teher a Vízműveknek, hogy a torony külbecsére áldozzon fejlesztési alapjából, hiszen eddig is púp volt a hátán.

Kötélen lógva

Az ALTUS Magaskarbantartó Gmk vállalta, hogy méltányos összegért, állványozás nélkül (ami maga 1,6 millió forintra rúgna), három hónap leforgása alatt, a megkövetelt határidőre elvégzi a torony külsejének felújítását.

- Másfél éve álltunk össze – magyarázza a gmk egyik vezetője, Furmann Zsolt, aki végigkalauzol a felújítás alatt álló torony belsejében. – Négy alvállalkozóval dolgozunk, áccsal, üvegessel, lakatossal és asztalossal. Huszonnégyen vagyunk, valamennyien barátok. Akad köztünk ezüstműves, mérnök, vegyésztechnikus, tanár, üzemmérnök is. Ami összehozott bennünket, a hegymászás és a barlangászat iránti vonzalom. Aztán gondoltunk egy nagyot, vállalkozásba fogtunk, s megpróbáltunk megállni a saját lábunkon. Mi csináltuk már a Hírlapkiadó Vállalat és a Vörösmarty téri irodaház belső udvarának felújítását, a Ganz-MÁVAG 13 emeletes székházának rendbehozását, részt vettünk a VI. kerület sortatarozásában – sorolja a hátuk mögött álló igényes munkákat.

- Azzal nyertük meg a versenytárgyalást, hogy a mindenre kiterjedő pontos ütemtervet napra készen szállítottuk, a víztorony külső kőműves és bádogos munkáira vonatkozó ajánlatként. A mi dokumentációink alapján látták a leginkább biztosítva, hogy időre be tudjuk fejezni a helyreállítást. S költségvetésünk három ütemben teljesítve, anyaggal, munkabérrel együtt 4,6 millió forintot tesz ki, a felújítás tervezett tízmilliója helyett!

Ottjártamkor a torony festésén végezték az utolsó simításokat, heten lógtak kötelekbe kapaszkodva a torony oldalán, igyekeztek kihasználni a napsütéses időt; lentről meg sütkérező emberek bámulták őket. Amíg egy-egy felülettel nem végeznek, nem hagyhatják abba, mert csak ugyanazon az útvonalon tudnak visszamászni, sakkor összejárkálnák a lefestett részt. Volt olyan nap, hogy több mint nyolc órán keresztül szorgoskodtak felfüggesztve ég és föld között, egyfolytában. Valamennyiüket próbára tette a feladat nehézsége, a kedvezőtlen tavaszi időjárás.

Közben felértünk a „vízfejbe”. Itt volt az 500 köbméteres víztartály: szétbontása nyolc ember ötheti munkájába került, 60 köbméter vasbetont kellett szétvágni, s lejuttatni a föld színére. De már ez is csak emlék, s nem varázslat. Május 22. az átadás dátuma. Addigra minden készen lesz – ígéri kezeslábasba bújt kísérőm.

Csillagda?

Kilógó nyelvvel, zihálva, de olyan diadalt érzek felküzdve magamat a 271 lépcsőfokon, mintha a Mont-Everestre jutottam volna fel a nyugati falon, oxigénpalack nélkül. A foghíjas csigalépcső alaposan kifárasztott. De megérte – szögezem le magamban, kilépve a legfelső szűk körerkélyre, a csúcson. Hunyorogva, de némi nagyzási hóborttal azt hihetem: Budapest a lábaim előtt hever. A város soha sehonnan nem látott panorámája tárul elém. Fantasztikus távolságokkal birkózik meg a szem minden irányban, eltörpülnek a szigeti épületek is, mozgó pontokká válnak az emberek.

A víztoronyban egyelőre a szél az úr. Hátra vannak még az üvegezési munkálatok. De külső pompájában máris gyönyörködhetünk. S hogy mi lesz a torony belsejével, az még mindig a jövő titka. Cséri Pál, a Fővárosi Vízművek igazgatója tájékoztatott arról, hogy hosszú ideje tárgyalásokat folytatnak a torony hasznosításáról az egyetlen komoly vállalkozóval, aki még maradt, ám szerződéskötésre a mai napig nem került sor; csupán a szerződéstervezetek újabb és újabb átfogalmazása van kilátásban. A bérbeadási díjat – az igazgató közlése szerint – évi 216 ezer forintban határozták meg.

A Göncöl Csillagászati és Planetológiai Társaság tagjai a toronyban stelláriumot, vagyis csillagdát szándékoznak berendezni, de helyet kapna az építmény különböző szintjein szinte minden. Ötven évre szeretnék bérbe venni a tornyot. Régi ideájuk, hogy a természettudományos műveltség elterjesztéséhez újfajta színteret kell teremteni. „Ezért művelődésre, szórakozásra, fogyasztásra (sic!) egyaránt alkalmassá szeretnénk tenni ezt a turisztikai látványosságot.” A kerengő alá üzleteket, a torony aljába pénzváltó és büféautomatákat terveznek. A negyedik szintre cukrászdát, ahonnét távcsövezni is lehet. A rozetta alakú ötödik szinten snackbár nyílna, ugyanitt számítógépeket is felállítanának, legalább húszat, amelyeken logikai játékokat lehetne játszani s idegen nyelvű turisztikai programokat lehívni. A hatodik szintre egy 70 személyes, légkondicionált, reprezentatív étterem az elképzelésük, a nyolcadikra pedig egy kilátó. A kilencediken az egyesület tudományos műszerei működnének. A hetedik szinten kapna helyet a nagy attrakció: a stellárium, az 50 személyes panorámamozi. Mindehhez persze némi átalakítás szükségeltetik, még az újonnan elkészült tetőszerkezeten is; a csigalépcső helyére kör alakú lift kerülne.) A belső átalakítás, a berendezések beszerzése 60 millió forintot emésztene fel.

Programtanulmányterv 1984-ből
(Forrás: Kilátó Galéria)

Ezt az összeget részben a NOVOTRADE Rt-től, másrészt külföldi idegenforgalmi társaságoktól szeretnék magkapni. Hogy reményük nem alaptalan, azt az USA-beli Vermontban élő bizonyos Szabó úr példája bizonyítja: 200 ezer dollárt ígért. Mert a legutóbbi gazdasági számítások szerint három-négy év alatt megtérült(het). Hogy mikor tárják szélesre a kacsalábon forgó torony kapuját a látogatók özöne előtt? Ha sikerül, jövő júniusban. S akkor lesz víztorony, vagy amit akartok, akarnak…

De ez már nem mese."

Kurcz Béla

Magyar Nemzet
1984. május 20.

* valójában 600 köbméteres tartálya volt ennek a víztoronynak.