Képek a nyílt napról:

A Fővárosi Vízművek legújabb víztornyának két évvel ezelőtti átadásakor többen egy ufóhoz, űrhajóhoz hasonlították az új építményt, ami nem is csoda: a Budafoki Víztorony mind külső megjelenésében, mind építészeti és technikai szempontból egyedülálló víztároló létesítménynek tekinthető. A 3000 köbméter vizet befogadó kehely hatalmas tömege ellenére is lebegőnek, súlytalannak tűnik, mivel törzse nem súlypontja alatt helyezkedik el. Méretei impozánsak: a látogatók negyven méteres magasságból csodálhatják meg a Nagytétényi-fennsíkot és környékét.

A víztorony átadása óta kedvelt témája az arra járó fotósoknak, de kapuit csakis május 29-én nyitja meg az érdeklődők előtt. E különleges nap résztvevőit interaktív munkagép- és szerelvénykiállítás, valamint csőszerelőjáték is várja. A nap fő attrakciói azok a látványos bemutatók lesznek, melyek keretében mindenki megtapasztalhatja, hogy mi történik, ha egy gépjármű nekitolat egy tűzcsapnak. A nem mindennapi műsor kezdési időpontjai: 10.30, 11.30, 13.00 és 14.30.

Május 29-én 10.00 és 16.00 óra között, félóránkénti turnusokban juthatnak be a kilátogatók az egyébként látogatóktól elzárt víztoronyba.

Forrás: vizmuvek.hu

Korábbi bejegyzés, melyben erről a toronyról is szót ejtünk:

• Kajakkal a víztoronyban
• Megnéztük az új tornyot belül is

Kapcsolódó hivatkozások:

• További képek 
• A budafoki víztorony-pályázat
• A budafoki víztorony-pályázat leírása és a eredményének értékelése
• A budafoki víztorony-pályázat 15. sz. pályaműve (I. helyezett)
• Légifotó a Civertan Bt.-től
• A BauBid képei 
• Werkfilm 
• Helyszínrajz pdf
• Födszint pdf
• Törzs pdf
• Kehely alatt pdf
• Medencetér pdf
• Kilátószint pdf
• Hosszmetszet A-A pdf
• Hosszmetszet B-B pdf

(Előre is elnézést kérek az alábbi cikkért, borzasztóan terjengős, idegesítő stílusú, de az archívum része ez is, még jól jöhet a jövő víztoronykutatóinak, megtudhatják belőle, mit tervezett a nyolcvanas évek közepén a Göncöl Csillagászati és Planetológiai Társaság a Margitszigeti Víztoronyba. - A szerk.)

"Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy víztorony. Igen, egy víztorony. Történetesen az Óperencián, meg az Üveghegyen is innen, egy Margitsziget nevű akadályon a Duna nevű folyó útjában. A mesében persze – még egy víztorony esetében is – minden lehetséges. De hol vannak ma már a mesék! Egy víztorony egyszerűen arra való, hogy vizet tartsanak benne. S ha erre - önhibáján kívül – alkalmatlanná válik? Akkor esetleg lebontják, s még a helyét is besózzák, nehogy kinőjön. Esetleg túladnak rajta. Vagy megszánják, kicsinosítják külsejét, átformálják belsejét, s mivel az emberek szívéhez, meg a környezet képéhez egyaránt hozzánőtt, nagy becsben tartják, s más elfoglaltságot keresnek számára.

Mondjuk kinevezik az egészet ifjúsági centrumnak. Lehetne talán kiállításokat is tartani egyes szintjein, helytörténeti gyűjteményeket bemutatni. Vagy egyszerűen és nagyszerűen kilátóként is szolgálhatna, a szigetre tóduló sok-sok kíváncsiskodó ember felkapaszkodhatna erkélyeire, a torony tetejére, szemüket legeltetni a városon, s máris megérné az önzetlen pénztárosnak aki a belépőjegyet árusítaná. Mint ahogy mindenki aki arra vetődik, felkapaszkodik a Diadalív árnyékából a legtetejére is Párizsban, a Notre-Dame tornyait sem mulasztja el, s az Eiffel-torony önkéntes meghódítását sem hagyja ki a sorból, mert így dukál: felülről kell csodálni egy várost.

Kilátástalan kilátások

Valaki okkal hangoztatta: a víztorony a Margitszigeten olyan, mint az Eiffel-torony Párizsban, nyűg, de ha nem lenne, hiányozna. Hiszen a sziget egyetlen, fák fölé magasodó, a szemet vonzó építménye, sziluettjének meghatározója a 60 méter magas torony, amely (a Divatcsarnokkal együtt) a hazai vasbeton építészet egyik első, jeles (mű)emléke: 1911-ben emelték, s 500* köbméter víz tárolása volt eredeti rendeltetése. A kézi zsaluzással készített, monolit vasbeton torony azonban egy évtizede szégyenszemre üresen áll, nem használja a kutya sem. Az elmúlt években már agyonbeszélték, mi is legyen a további sorsa. Közben sok víz lefolyt a Dunán, s az építmény elhanyagolt, borzalmasan leromlott állapotával a sziget szégyenévé vált: ujjal mutogatnak csúfságára. Zielenszky Szilárd – a vasbetonépítészet magyarországi meghonosítója, aki Eiffel cégénél is ügyködött – sosem gondolta volna, hogy ilyen kilátástalanok lesznek mesterművének kilátásai. Hiszen a betonkolosszus 73 esztendőn keresztül derekasan szolgált. Áldatlan sorsa megoldódni látszott, amidőn pár éve jónéhányan tülekedni kezdtek a torony megkaparintásáért. Először is szóba került - a rendeltetésszerű használat biztosításáért – a kezelői jog átruházása, de a műszeres terheléses vizsgálatok eredményeinek ismeretében már nem akadt, akinek sikerült volna a nyakába varrni. A torony magassága, korszerűtlen belső szerkezete ugyanis nem tette lehetővé, hogy megfelelő magasságra nyomják fel benne a vizet, s a leterhelt budapesti hálózatban is szerephez juthasson. Még a kertészeti vállalat sem tudja használni a sziget növényzetének locsolására. Nem alkalmas a torony termálvíz tárolására sem, mert az ehhez szükséges hőszigetelése többe kerülne, mint egy új torony építése. Ekkor történt, hogy végre tárgyalóasztalhoz ülhettek a magánvállalkozások képviselői, némelyikük vastag pénztárcával, s egy füzér merész néha vízfejű) hasznosítási ötlettel. Hiszen szó volt arról is, hogy esetleg 100 forintos eszmei értékben kiadja kezéből a tornyot a korántsem boldog tulajdonosa, a Fővárosi Vízművek, mivel használhatatlansága miatt gyakorlatilag nulla az állóeszköz értéke. Sokaknak kedvük szottyant a megvásárlásához, korántsem földhözragadt elgondolásokat dédelgetve. Még külhonból is fenték a fogukat a Margitsziget ékességére, mert olcsó prédának tűnt. S a mai lakásárak mellett sokaknak megérte volna toronyszobának berendezni, s ingyen nézni még a szabadtéri színpad előadásait is.

Aztán a Vízművek is észbe kapott, nem engedte elkótyavetyélni a becses tulajdonát. Napi forgalmi áron, mintegy másfél millió forintért kikiáltva próbáltak túladni rajta. Azonban a vásárlók kedvét szegte az az óriási költség, amit az építmény műemléki helyreállítása felemésztett volna.

A fővárosi tanács decemberi vezetői értekezlete nem teketóriázott tovább, jóváhagyta a Közmű- és Mélyépítő Főigazgatóság előterjesztését, miszerint a torony hasznosításához feltétlenül egyeztetni kell az elképzeléseket (még a festés színére vonatkozóan is) a műemlék-felügyelőséggel. Továbbá: nem kanyarítható ki egyetlen négyzetméter földterület sem a szigetből; a torony külső képe a felújítás nyomán nem változhat meg, mint ahogy a sziget szigorú forgalmi rendje sem, ami kétségkívül nehezíti a megközelítést; s nem engedélyezték a torony magáncélra való felhasználását sem.

A Vízművek akkor lett teljesen sarokba szorítva, amidőn alig egy hónappal később már rendelet írta elő, hogy nem válhatnak meg az építménytől, sőt a felújításáról is gondoskodniuk kell, méghozzá az újjáépített szabadtéri színpad júniusban esedékes megnyitásáig. Nagy teher a Vízműveknek, hogy a torony külbecsére áldozzon fejlesztési alapjából, hiszen eddig is púp volt a hátán.

Kötélen lógva

Az ALTUS Magaskarbantartó Gmk vállalta, hogy méltányos összegért, állványozás nélkül (ami maga 1,6 millió forintra rúgna), három hónap leforgása alatt, a megkövetelt határidőre elvégzi a torony külsejének felújítását.

- Másfél éve álltunk össze – magyarázza a gmk egyik vezetője, Furmann Zsolt, aki végigkalauzol a felújítás alatt álló torony belsejében. – Négy alvállalkozóval dolgozunk, áccsal, üvegessel, lakatossal és asztalossal. Huszonnégyen vagyunk, valamennyien barátok. Akad köztünk ezüstműves, mérnök, vegyésztechnikus, tanár, üzemmérnök is. Ami összehozott bennünket, a hegymászás és a barlangászat iránti vonzalom. Aztán gondoltunk egy nagyot, vállalkozásba fogtunk, s megpróbáltunk megállni a saját lábunkon. Mi csináltuk már a Hírlapkiadó Vállalat és a Vörösmarty téri irodaház belső udvarának felújítását, a Ganz-MÁVAG 13 emeletes székházának rendbehozását, részt vettünk a VI. kerület sortatarozásában – sorolja a hátuk mögött álló igényes munkákat.

- Azzal nyertük meg a versenytárgyalást, hogy a mindenre kiterjedő pontos ütemtervet napra készen szállítottuk, a víztorony külső kőműves és bádogos munkáira vonatkozó ajánlatként. A mi dokumentációink alapján látták a leginkább biztosítva, hogy időre be tudjuk fejezni a helyreállítást. S költségvetésünk három ütemben teljesítve, anyaggal, munkabérrel együtt 4,6 millió forintot tesz ki, a felújítás tervezett tízmilliója helyett!

Ottjártamkor a torony festésén végezték az utolsó simításokat, heten lógtak kötelekbe kapaszkodva a torony oldalán, igyekeztek kihasználni a napsütéses időt; lentről meg sütkérező emberek bámulták őket. Amíg egy-egy felülettel nem végeznek, nem hagyhatják abba, mert csak ugyanazon az útvonalon tudnak visszamászni, sakkor összejárkálnák a lefestett részt. Volt olyan nap, hogy több mint nyolc órán keresztül szorgoskodtak felfüggesztve ég és föld között, egyfolytában. Valamennyiüket próbára tette a feladat nehézsége, a kedvezőtlen tavaszi időjárás.

Közben felértünk a „vízfejbe”. Itt volt az 500 köbméteres víztartály: szétbontása nyolc ember ötheti munkájába került, 60 köbméter vasbetont kellett szétvágni, s lejuttatni a föld színére. De már ez is csak emlék, s nem varázslat. Május 22. az átadás dátuma. Addigra minden készen lesz – ígéri kezeslábasba bújt kísérőm.

Csillagda?

Kilógó nyelvvel, zihálva, de olyan diadalt érzek felküzdve magamat a 271 lépcsőfokon, mintha a Mont-Everestre jutottam volna fel a nyugati falon, oxigénpalack nélkül. A foghíjas csigalépcső alaposan kifárasztott. De megérte – szögezem le magamban, kilépve a legfelső szűk körerkélyre, a csúcson. Hunyorogva, de némi nagyzási hóborttal azt hihetem: Budapest a lábaim előtt hever. A város soha sehonnan nem látott panorámája tárul elém. Fantasztikus távolságokkal birkózik meg a szem minden irányban, eltörpülnek a szigeti épületek is, mozgó pontokká válnak az emberek.

A víztoronyban egyelőre a szél az úr. Hátra vannak még az üvegezési munkálatok. De külső pompájában máris gyönyörködhetünk. S hogy mi lesz a torony belsejével, az még mindig a jövő titka. Cséri Pál, a Fővárosi Vízművek igazgatója tájékoztatott arról, hogy hosszú ideje tárgyalásokat folytatnak a torony hasznosításáról az egyetlen komoly vállalkozóval, aki még maradt, ám szerződéskötésre a mai napig nem került sor; csupán a szerződéstervezetek újabb és újabb átfogalmazása van kilátásban. A bérbeadási díjat – az igazgató közlése szerint – évi 216 ezer forintban határozták meg.

A Göncöl Csillagászati és Planetológiai Társaság tagjai a toronyban stelláriumot, vagyis csillagdát szándékoznak berendezni, de helyet kapna az építmény különböző szintjein szinte minden. Ötven évre szeretnék bérbe venni a tornyot. Régi ideájuk, hogy a természettudományos műveltség elterjesztéséhez újfajta színteret kell teremteni. „Ezért művelődésre, szórakozásra, fogyasztásra (sic!) egyaránt alkalmassá szeretnénk tenni ezt a turisztikai látványosságot.” A kerengő alá üzleteket, a torony aljába pénzváltó és büféautomatákat terveznek. A negyedik szintre cukrászdát, ahonnét távcsövezni is lehet. A rozetta alakú ötödik szinten snackbár nyílna, ugyanitt számítógépeket is felállítanának, legalább húszat, amelyeken logikai játékokat lehetne játszani s idegen nyelvű turisztikai programokat lehívni. A hatodik szintre egy 70 személyes, légkondicionált, reprezentatív étterem az elképzelésük, a nyolcadikra pedig egy kilátó. A kilencediken az egyesület tudományos műszerei működnének. A hetedik szinten kapna helyet a nagy attrakció: a stellárium, az 50 személyes panorámamozi. Mindehhez persze némi átalakítás szükségeltetik, még az újonnan elkészült tetőszerkezeten is; a csigalépcső helyére kör alakú lift kerülne.) A belső átalakítás, a berendezések beszerzése 60 millió forintot emésztene fel.

Programtanulmányterv 1984-ből
(Forrás: Kilátó Galéria)

Ezt az összeget részben a NOVOTRADE Rt-től, másrészt külföldi idegenforgalmi társaságoktól szeretnék magkapni. Hogy reményük nem alaptalan, azt az USA-beli Vermontban élő bizonyos Szabó úr példája bizonyítja: 200 ezer dollárt ígért. Mert a legutóbbi gazdasági számítások szerint három-négy év alatt megtérült(het). Hogy mikor tárják szélesre a kacsalábon forgó torony kapuját a látogatók özöne előtt? Ha sikerül, jövő júniusban. S akkor lesz víztorony, vagy amit akartok, akarnak…

De ez már nem mese."

Kurcz Béla

Magyar Nemzet
1984. május 20.

* valójában 600 köbméteres tartálya volt ennek a víztoronynak.

..."A kupolába kívánták elhelyezni azt a víztározót, amelyet a kert fúrt kútjainak vízével töltöttek volna fel, és amely a terület vízellátását biztosította volna. Azonban mire a szikla elkészült, a városi vízhálózat már elérte a Városligetet, így ez feleslegessé vált. Ennek ellenére egy időben tűzoltási víztartalékot kívántak benne tárolni, amit a pénz hiánya végül meghiúsított, s így a víztartály, amely még ma is látható, soha nem lett vízzel feltöltve."...

- részlet a Fővárosi Állat- és Növénykert 2009-es kiadványából, amit most az Építészfórumon lehet elolvasni, NAGYON érdekes!

• Régebbi képek itt
• A felújításon készült képeink 2006-ból
• A Futurista blog összefoglalója az Építészfórumon megjelent anyagról

Most már nagyon el kell menni az Állatkertbe, rég voltunk!

Zsuffa Zsolti barátom lepett meg ma ezzel a képpel, amin jól látható, hogy csak nekikezdtek a siófoki víztorony átépítésének.

A Guth Árpád és Gergely Jenő tervezte, karcsú, pillérvázas szerkezetű, vasbeton víztorony 1944-ben a németek tüzérségi megfigyelő állása volt, s orosz ágyúlövedéktől szenvedett sérüléseket. Felújítása után még 25 évig víztoronyként üzemelhetett, majd örökre leürítették. Külső üvegliftes kávézóvá alakítását élőláncos védelemmel fenyegető civilek akadályozták meg néhány éve. Most aztán mégis megvalósul.

Egyébként erről a XI. kerületi Andor utca jut eszembe. A lakók összefogtak nem engedték az út kiszélesítését. Az önkormányzat várt pár évet, aztán most hirtelen nekiestek, mindjárt kész is a 2x2 sávos autópálya... 

[Fotó: Zsuffa Zsolt]

A Siófok nevezetességének is tartott toronyban egyebek mellett egy kiállítótér és egy kétszintű kávézó kap helyet, amelynek felső része folyamatosan forog majd, ezáltal a vendégek egy helyben ülve élvezhetik a város körpanorámáját.

[Forrás: kapos.hu]

A toronyba (állítólag) két panorámalift szállítja majd a látogatókat, mindhárom szint körterasza elérhető lesz ily módon. A legfelső zárt részen egy kiállítótér és egy kétszintű kávézó kap helyet, amelynek felső része folyamatosan forog majd, ezáltal a vendégek egy helyben ülve élvezhetik a város körpanorámáját.

[Fotó: Zsuffa Zsolt]

• Építtető: Siófok Város Önkormányzata
• Építmény: Siófok Víztorony kilátó
• Kezdés: 2010-02-24
• Befejezés: 2010-06-25
• Építési engedély száma: 40-394-11/2009
• Kivitelező: Strabag MML Kft.
• Tervező: Pápay Építész Kft. Pápay György
• Műszaki vezető: Jakab György
• Műszaki ellenőr: Gróf Péter

A tábla szerint kb. egy hónap múlva kész lesz. Kíváncsian várom a végeredményt, illetve pl. valaki közreműködőtől a terveket.

[Forrás: sonline.hu ]

[Forrás: flickr.com ]

Mert egyre drágább lesz a víztoronylakás!

Április ötödikén még CSAK 150 millió volt, tizedikén már 185 millió (aztán lekerült a hirdetés), de a tárolt változat még látszik.

Előzmények itt...

A víztornyok formanyelve a II. világháborút követően jelentős koncepcionális változásokon ment keresztül. Míg a XX. század elején kibontakozó vasbeton építészet nagyjai, közöttük dr. Zielinski Szilárd és dr. Mihailich Győző épületszerű, a környező városi épületek tömeg és részletképzéséhez hasonuló víztornyokat alkottak hangsúlyozva az építészmunkatársak elengedhetetlenül fontos szerepét a mérnöki szerkezet tetszetős formába öntésében, addig az 1950-es évektől a megnövekedett lakossági vízigény biztonságos és gazdaságos kiszolgálása érdekében főleg a sorozatgyártás, a statika és a kivitelezhetőség szempontjainak rendelődtek alá az egyre nagyobb térfogatot elérő és immár a mérnöki létesítmények kategóriájába sorolt víztornyok.

A modernizmus divatba hozta a gombaformát, amely növekedésnek indult és meghódította az egész világot. A nagy méretek kihívást jelentettek mind a konstruktőröknek, mind a formatervezőknek. Már az ötvenes évek végén akár akkora víztorony tartály is szóba jöhetett, mint egy kisebb tó, amelyben kajakozni is lehet. Egy Svédországban készült archív filmfelvételen éppen ennek lehettünk a tanúi… De kezdjük először a magyar példák sorával, hogy összehasonlítási alapul szolgálhassanak.

[Fotó: VBK]

Pestszentlőrinc, Csepel, Kecskemét és Szolnok lakosai valószínűleg mind tudják, hogy városukban hol található a piros-fehér csíkos víztorony, mely minden bizonnyal a település sziluettjének meghatározó eleme. Kis időeltolódással az 1980-as évek elején a XVIII. ker. Lakatos utcai emelt kelyhes kísérleti torony sikere után kezdték felépíteni ezeket az egymástól csak magasságban (50-60 m tartályfenékszint) különböző 3000 m3 űrtartalmú tornyokat.

A MÉLYÉPTERV kiviteli tervei alapján lényegében még a hagyományos módon elkészített résalapokon és a nagy merevségű vasbeton tárcsa alaptesten támaszkodó toronytörzs a liftaknával egyidejűleg csúszózsaluzatos technológiával készült, átlagosan 2,00 m/nap építési sebességgel. A 40 cm-es bordákkal ellátott 5 cm vastag víztartó kehelyszerkezetet azonban újszerű módon az alaptest síkjában építették meg ötféle előregyártott vasbeton elemből.

[Forrás: Fővárosi Vízművek archívuma]

A 3500 tonna súlyú, 1:2 térfogat arányban két gyűrű alakú rekeszre osztott kelyhet még a térszínen vízpróbának vetették alá. Majd a 43,65 m-es teljes emelési magasságra napi 4 m-es előrehaladással a nyugatnémet DYWIDAG emelőberendezéssel húzták fel. A hazánkban ekkor első ízben alkalmazott emelő 72 db egyenként 100 tonna tömeg emelésére alkalmas hidraulikus sajtóból és a hozzájuk tartozó 36 mm átmérőjű nagyszilárdságú vonórudakból valamint 3 olajkompresszorból és az emelést irányító vezérlőpultból állt. A kivitelezők gondosságát dicséri, hogy a nyers vasbeton víztartályfalak vízzárósága olyan tökéletesnek bizonyult, hogy vízzáróságot fokozó réteg felhasználására nem is volt szükség.

[Fotó: VBK]

A legelső vízzel való feltöltés érthető módon mindig nagy izgalmakkal jár, amit érdemes még a helyszínen levezetni. Szeged legfiatalabb, 1985-re a Rókus városrészben felépült 4000 m3 összkapacitású tornyának építésvezetője, Silay Ferenc mindezt így mesélte el: „Az előszámítások szerint max. 20 cm-t süllyedhetett a torony a végleges terhelés után. A három hónapig tartó feltöltés megtörténtével azonban csak 7 cm-t süllyedt. Ezt naponta többször, műszerrel ellenőriztük. A mérések között élményt jelentett a vízzel feltöltött medencékben körbe-körbe úszkálni.” Ehhez a különleges, függesztett tartályszerkezetű létesítményhez hasonló nem sok épült Európában. Tervei a MÉLYÉPTERV tervezőinek asztalán Mérei László vezetésével születtek meg.

 [Forrás: Magyarországi tervezőintézetek története]

A megbízás érdekessége az volt, hogy a toronynak egyszerre két különböző nyomású övezet ellátását kellett biztosítania. A csúszózsaluzattal készült, 6 m átmérőjű törzsre ferde, húzott acélrudakkal felfüggesztett, monolit vasbeton kúphéjakkal határolt és teknős panelekkel fedett, felső tartály 3000 m3-es míg az alsó 1000 m3 űrtartalmú.

[Fotó: VBK]

A DÉLÉP kivitelező vállalat a két medence kivitelezését technológiai filmen meg is örökítette, bár bemutatni nem lehetett az ácsok brigádvezetőjének biztonsági hevederek nélküli vakmerő munkavégzése miatt. A tornyot a tervek szerint díszvilágítással és festéssel is ellátták volna, ez azonban pénzhiány miatt elmaradt.

[Fotó: VBK]

Nem így történt azonban a győri, marcalvárosi víztoronynál melynek kivitelezését tartályainak élénk vörös színűre festésével együtt a Duna Múzeumban őrzött kisfilmen is megörökítették. [Sajnos nagyon őrzik, lehetetlen megszerezni, ennyi erővel minek tartogatni?? – a szerk.] 6000 m3-es összakapacitásával 1981-ben történt műszaki átadása óta ez hazánk legnagyobb víztornya. 1976-ban a VIZITERV mérnökei Huszár László vezetésével az első hazai vegyesszerkezetű víztorony létrehozására vállalkoztak. Ez azt jelentette, hogy a főbb tartószerkezeti elemek a funkciójuknak legmegfelelőbb építőanyagból készültek.

[Forrás: Pannon-Víz Zrt.]

A nyomásra igénybevett 63 m magas toronytörzs csúszózsaluzatos technikával készült 8,60 m belső átmérőjű hengeres vasbeton csőoszlop. A viszonylag kis önsúlyú, korszerű hegesztés technológiai eljárások alkalmazásával teljesen vízzáróvá tett acél tartályokat előregyártott elemekből a helyszínen szerelték össze. Az első ránézésre kéttartályosnak vélt torony tulajdonképpen 3 önálló medencét foglal magába. Az alsó 4000 m3-es medence fölötti 2000 m3-es tartályt egy külső 1700 m3-es és egy a toronytörzs belsejébe épített 300 m3 térfogatú víztérre osztották. A torony építésének alapelve itt is a 70-es évek során megvalósult és számos, kisebb kapacitású, EMELKA rendszerrel felemelt vasbeton kehelynél már bevált módszer továbbfejlesztése volt. A toronytörzs felső lezáró födémére telepített 6 db 500 kN névleges teherbírású olajhidraulikus emelővel húzták a tartályokat végleges helyzetükbe majd monolit vasbeton gyűrűkkel rögzítették és támasztották őket a törzs bordázatára. Az építési tapasztalatok alapján a VIZITERV egészen 10 000 m3-es térfogathatárig fejlesztette tovább e típust, ilyen megépítésre azonban hazánkban nem került sor. Külföldön viszont annál is inkább!

Az egész világon elterjedt, jellegzetes gomba formájú, emelt kelyhű víztornyok első példányát 1957-ben a svédországi Örebro-ban alkották meg. A torony szó szerint gomba módjára nőtt ki masszív alaptestéből, hiszen a térszínen elkészített 9000 m3-es tartályt hidraulikus sajtók összehangolt emelésének eredményeként az alatta bezsaluzott törzs szilárdulásának ütemében emelték fel 58 m-es végleges magasságára. Néhány éve egy svéd filmarchívum az interneten is közzé tette azt a torony építéséről szóló rövidfilmet, melynek csattanója a feltöltött toronyban kajakozó fiatalember volt.

[A film, melyből néhány képkockát anno kimásoltam, sajnos már nem elérhető – a szerk.]

A torony a svéd lakosság körében azóta is nagy népszerűségnek örvend: évente tízezren látogatnak el a tetején lévő kilátóba, ahol éttermi vendéglátással is fogadják őket.

A klasszikus gombaformát képviseli Svédország legnagyobb kapacitású vasbeton víztornya, amely 1970-re épült fel Uppsala városában. Az 57 méter magas impozáns torony 18000 m3 víz tárolására képes. A további ’leg’-ek felkutatásához sem kell innen nagyon messzire utaznunk, hiszen Helsinkiben a ’70-es években épült ki a városi víz és csatornaművek székháza, melynek tetején – bár nem szabadonálló víztorony formájában – 40000 m3-es, kétkamrás tetőtározó található.

Helsinki közelében járva az emelt kelyhű víztornyoknak még egy hatalmas, 66,7 m átmérőjű vízmedencét tartó példányát is megcsodálhatjuk, mely 1978-ra épült fel Roihuvuori-ban. 12600 m3-es kelyhe üresen is 9000 tonnát nyomott, melyet hidraulikus emelőkkel 52 m magasságba emeltek és rögzítettek. (E roppant teher elképzeléséhez hozzásegíthet annak megfontolása, hogy az acélvázas Eiffel-torony összsúlya 7 ezer tonnára becsülhető.)

A külföldi kitekintés után zárjuk a sort egy magyar leggel, mely bár méretében nem tűnik ki az előzőleg felsorakoztatottak közül mégis, mint a harmadik generációs hazai víztornyok első példánya ide kívánkozik. A 2008-ban átadott budafoki víztoronyról van szó, mely a nagy elődök pozitív tulajdonságait ötvözi.

[Fotó: Bertók László]

Formanyelve korhű, mely szakít a szimmetriával és építéstechnológiai, statikai újításaival ismét a mérnöki szaktudásnak és kreativitásnak a régóta bevált struktúrák feletti diadalát hozza. Kétmedencés, összesen 3000 m3-es tartályának tömege attól válik könnyedebb, lebegő hatásúvá, hogy patkó keresztmetszetű törzse és négy alátámasztó konzolgerendája, mint egy labdát tartó kéz esetében, formailag elválnak egymástól.

Aszimmetrikus tömege miatt minden irányból más képet mutat, ahogyan a természeti képződményeknél ezt megszoktuk. Ezáltal harmonikusabban illeszkedik környezetébe mint elődei.

[Rengeteg fotó az építkezés fázisairól Perényi Tamástól]

Bár 37,5 m-es átmérője elegendő nagyságú mégis a szigorú biztonsági rendszabályok miatt vízisportok kedvelőinek semmiképpen sem ajánlható a figyelmébe, annál is inkább a Tétényi-fennsík szerelmeseinek, akik a kehely íves lefedését övező gyalogos gyűrűről, 42 m magasságból csodálhatják meg a vidék szépségeit.

Gábor-Szabó Zsuzsanna
okl. építészmérnök
2008.

Gábor-Szabó Zsuzsanna korábbi írásaihoz erre tovább >>

Egy kis összefoglaló a HG.hu-n, katt ide.

És egy újabb apropó, hogy még ma meglátogassátok a Margitszgeti Víztornyot, én is így teszek, bringára fel!

Most utoljára még megnézhetitek a víztoronykiállítást, aki eddig nem tette, május 1-től május 24-ig bepótolhatja.

A víztorony május elsején nyit, és minden nap déltől este 7-ig látogatható.

A fórumban hívták fel a figyelmemet a hirdetésre, miszerint eladó az expilóta víztorony.

• Ez most az egyetlen eladó magyarországi víztorony az adatbázisomban.
• Korábbi bejegyzések erről a toronyról itt
• Tervrajzok itt