Nagyon köszönöm a kiállítás elkészítésében nyújtott segítségét mindenkinek, aki részt vett benne. Elsősorban Gábor-Szabó Zsuzsinak, aki nélkül ez az egész nem valósulhatott volna meg. (Mint ahogy a könyv sem.) Juditnak, Péternek, Ákosnak köszönet a tegnapi szerelésért. Köszönöm a Tranzit Art Cafe-nak, Orsinak és Joenak a pompás helyszín biztosítását (és a brokkolikrém leves is nagyon finom volt!). És nem utolsó sorban, ismét megemlítem a Fotomarket online fotóáruházat is, mint fő támogatót.

Zsoltinak is köszönöm, hogy ilyen szépet írt a megnytóra, és belemondta a mikrofonba:

Feltehetjük a kérdést: miért pont víztorony? Talán 10 éve is lehet már, hogy egy ausztrál építész-ismerősömnek említettem a víztornyok fotózását, mint alkalmi elfoglaltságot, mire ő is értetlenül kérdezte, vajon miért érdemes pont ronda fémtartályok fényképezésével bíbelődni? Miután meglátta néhány pesti torony képét álmélkodva és elismerően írt honi víztornyaink szépségéről.

Hogy is kezdődött minden? A szakirodalom, Mózes első könyvében így fogalmaz:

„És mondta az Isten: Legyen mennyezet a víz között, mely elválassza a vizeket a vizektől.
Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektől. És úgy lőn” (a VÍZTORONY pont)

Ha az utolsó két szót nem tettem volna hozzá az idézethez, gondolom akkor is mindenkinek világos lenne, hogy miről is volt szó: az ipari forradalom után sem, a városok lakossága sem az ipar és a vasút sem volt meg víz nélkül. A víz tárolása és az állandó víznyomás igénye magával hozta a víztornyokat is. Ma is így van ez, ha ingadozik a víznyomás, például mert hirtelen sokan költöztek egy agglomerációs településre, szükség van kiegyenlítésre ezt pedig víztoronnyal a legcélszerűbb megoldani, és mint látjuk ez így volt már a kezdetekkor is…

A víztorony-építészet hőskorát a 19. és 20. század fordulójára tehetjük. Abban az időben már a tervezők kinőttek az ipari vízműlétesítményeket kastélytoronynak álcázó korszakból, a víztornyok önálló karakterű architecturát kaptak. A gyönyörű korai kő és téglaépítmények szegecselt vastartályokat rejtettek, melyek önmagukban is ipartörténeti értéket képviselnének. A technológiai újítások terén, mint pl. a vasbetonszerkezetek elterjedésében is úttörő szerepet vállalt a víztornyok mérnöképítészete, a hazai vasbetonépítészet első remekei között több kiemelkedő mai műemléket is említhetünk, mint pl. a szegedi vagy a margitszigeti víztornyok.

A fentiek alapján érzékelhetjük, hogy a víztornyok építészete már rég megért volna egy kiállítást, mégis a ma kiállított anyagot abszolút kuriózumnak kell tekintenünk. Létrehozói, divatosabb szóhasználattal kurátorai a Víztorony Baráti Kör (VBK) tagjai, a víztorony pont hu-n látogatható állandó és állandóan bővülő virtuális gyűjtemény gondozói is. Az első toronyőr Lánczi András már több, mint 10 esztendeje megszállottan gyűjti, fotózza víztornyainkat. Lelkesedése hozta létre a Toronyőr naplója című blogot, melynek látogatóiból alakult az az építészeti örökségünkért aggódó, és tenni akaró baráti kör, a VBK, mely a mai kiállítást is létrehozta. Olyan civilek ők, akiknek deklarált célja a „hazai víztornyok megismertetése, pusztulástól való megóvásuk, digitális formában történő dokumentálásuk illetve újrahasznosítási lehetőségeik feltárása”. Olyan vagány fiatalok ők, akik a tervtárakban és könyvtárakban való kutakodás mellett, rendszeres felfedezőtúrákat szerveznek, sokszor pusztulásra ítélt tornyokba, ahol gyakran hajmeresztő helyzetekbe, kalandokba is kerülnek. Ebből adódik az egyébként akár szakmainak is tekinthető kiállítás másik különlegessége: a hallatlan személyesség. Nem száraz fotódokumentációt láthatunk itt, nem is csupán tervrajzmásolatokat vagy régi képeslapgyűjteményt, hanem egy olyan önkényesen válogatott mégis gazdag agyagot, melynek minden felvillantott eleméhez személyes élmények tapadnak és teszik a témát emberközelivé. A kiállítás tablóin bátorságpróbákról, titkos fotóskommandóról és a víztornyászok Mekkájáról is olvashatunk.

Az itt kiállított anyag morzsája csupán a víztorony pont hu-n megtekinthető toronytömegnek, ahol több száz főleg hazai épületről kaphatunk képes és szöveges információt. Emellett a honlap gyakran boncolgatja a mára funkciójukat vesztett tornyok újrahasznosításának lehetőségeit is, hazai és külföldi példákat közöl a döntéshozók és az őket segítő szakemberek számára. A website mára forrásművé vált. Megkerülhetetlenségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy hazánkban az első e témában publikált könyv szerzője is legtöbb anyagát innen szerezte be. A honlap nemcsak az építésszakma figyelmét keltette fel és jelent meg több szakfolyóirat oldalain, hanem a laikus közönség figyelmére is számot tarthat, többször írtak róla kerületi újságok és vezető országos napilapok, sőt párszor felbukkant a televízióban is. A víztorony pont hu ezek felett nem csupán tartalmas de esztétikus honlap is, olyannyira, hogy 2004-ben a Golden Blog versenyben az év tematikus blogjai kategóriában kapott elismerést.

Végezetül kiemelem, hogy amit itt láthatunk valódi civil kezdeményezés, olyan próbálkozás, mely fel kívánja hívni figyelmünket egy a városképet jellemzően formáló, veszélyeztetett épülettípus értékeire, eltűnésének veszélyeire, valamint arra a hiányra is, ami ezzel történelmi tudatunkban keletkezhet; múltunk egy darabjának eltűnésére. Minden kiállítás kulturális esemény, de mit tehet ma egy igazi polgár, ha cselekedni szeretne a köz érdekében? Van aki kimegy az utcára: tüntet, élőfalat alkot… Más viszont kiállítást rendez. Szerintem előremutató példa, és az ürügy nem más, mint a VÍZTORONY PONT.

Zsuffa Zsolt
építész