A Gizella malomról a napokban készült képeit elküldte nekünk Bokor Miklós. Azt lehetett tudni, hogy az átépítéshez szétkapják az épületet, de hogy ennyire.. Rossz nézni: viztorony.hu/gizella

Ráday Mihály is foglalkozik vele az Unokáink sem fogják látni c. műsorában október 28-án:

"Most belezték ki fontos ipari műemlékünk, a ferencvárosi műemlék Gizella-malom testét. Loft-lakások hirdetésével szédít a befektető, pedig éppen az ellenkezője igaz: teljesen új épület kerül a díszlet-szerűen meghagyott külső falak közé. (Hasonló eset történt Óbudán az Árpádfejedelem útján a Textilgyár utca, illetve a Nagyszombat utca területén. lásd lejjebb..

Az építész ugyanaz: Reimholz Péter. L. a 2007 július 16-án sugárzott 183. adásban!)
"

Az az érzésem, hogy ez a - csak a főhomlokzatot meghagyva építő - tendencia egyre terjed, s a háborúk és egyéb pusztítások után megmaradt, sokszor pusztult és sérült Budapestből végül csak egy díszletfal-város marad.

Az értékes, történelmi hangulatokat őrző házak elvesztése pótolhatatlan kárt okoz. Egy egész ház eltűnésénél kisebb kárt okoznak azok, akik a házak díszeit, a köztéri szobrokat, a vasúti kábeleket lopják el. Kicsi a haszon, amit az elorozott értékért kapnak az orgazdáktól, de nagy veszteség városainkban, az országban."

Szóval az óbudai eset:

"Egyre többször olvasunk arról Magyarországon, hogy "loft" lakás. Nem tudom, mindenki tudja-e, hogy mit jelent. Azt jelenti, hogy a régi és már használaton kívüli gyárépületek hatalmas belső tereiben lakásokat alakítanak ki. Ezeknek az a különlegességük, hogy őrült nagyok a szobáik, rendkívül nagy a belmagasságuk, tehát szárnyalhat lakójuk fantáziája bőven, hogyan rendezi be, hogyan használja. Tehát eltérnek a "loft" lakások attól, azoktól a lakásoktól, amelyeket a korábbi évszázadok során eddig direkt lakás céljára építettek, vagy építenek manapság.

Nálunk ez a dolog is valahogy kifordult eredeti önmagából. Ezt jól megfigyelheti az, aki a Nagyszombat utca - Árpádfejedelem útja környékén csatangol, hiszen azt látja, hogy olyan, mintha megvolna a volt gyárépületnek, az időközben kimúlt, nagy múltú magyar textilipar egyik fellegvárának, a PANYOVÁnak a fala. Nagyon közelről úgy tűnik, mintha meglenne, de ha kicsit távolabbról nézzük, látjuk, hogy szó nincs erről. A faldarab, mint egy díszletelem, betonnal megtámasztva áll a hatalmas új lakótelep előtt. Ez a már elkészült lakótelep, ha szépen körüljárjuk, látható, hogy terjed tovább a szomszédos utcák, a Lajos utca és a Textilgyár utca felé.

Komplett háztömb épül itt. Sokkal sűrűbben elfoglalva a helyet, azt, amit a gyárépület foglalt el korábban.

Az óbudai Amfiteátrum felőli sarkon is csak egy díszletfalat tartottak meg, funkciója csak annyi, hogy mutatja, meddig ért a nagy üzemépület, amelynek teljes terjedelmét most alaposan, s a befektető számára lehető leggazdaságosabban teleépítik.

Biztosan sokan vagyunk úgy, hogy szívesen beköltöznénk egy olyan hatalmas alapterű és belmagasságú lakásba, ahogy a gyárépület eredeti terei kiadják, és kényelmesen tudnánk benne élni. Nyilván erre is van igény, különben nem csinálnák Angliában, vagy más országokban is.

Miért kell nálunk kiszolgáltatni a gazdaságosság érdekeinek a kertes, zárt udvaros, egy-két-háromszintes házakat éppúgy, mint a különleges és jól megépített üzemcsarnokokat annak, hogy a befektető minél több négyzetmétert építhessen be, minél több hasznot hozzon ki a ház lebontása után a megmaradt díszletfalak között? És ez különösen furcsa Óbudán, amit a Kádár-korszakban az egyen-lakótelepek építésének érdekében szinte a földdel tettek egyenlővé, beleértve az Óbudával szomszédos Újlakot is. Előttem nem világos, hogy az elmúlt 15 évben miért kellett lebontani azt, ami még megmaradt Óbuda hangulatos, földszintes, kertes, udvaros házaiból. És most már ezek szerint az óbudai iparra, Óbuda legendás iparára emlékeztető, és okosan, másképpen, de újrahasználható gyárépületeinek is vége."

Annyira, de annyira egyetértek minden szavával!