 |
"Az első víztornyok vasgyárak és vasútvonalak mellé telepített műtárgyak voltak, amelyek puritán szerkezeti kialakításukban is közvetlenül megmutatták a megemelt medence funkció szerint elkülönülő részeit:
- alapozás: nagy terhelésű sáv- és pontalapok (sík vagy cölöpalapozással), tömbalapok
- toronytörzs: acélszerkezetű (gyakran kiselejtezett sínekből összeállított) térbeli rács vagy kéményszerű téglafal, később gyűrűszintekkel összefogott oszlopok köré szerkesztett lépcső, az orsóterében fölmenő hőszigetelt (töltő-ürítő, túlfolyó, fenékürítő) csővezetékekkel, az alsó szakaszon zárkamrával
- toronyfej: általában zárt terű, gyűrűre állított acélszerkezetű medence, hőszigetelő körülfalazással, lefedéssel, később acél tartórácsra fektetett, abroncsozott cementtartályok hasonló járulékos szerkezetekkel.
A városi vízellátás víztornyait ezzel szemben sokáig építészeti műremekként próbálták a városias környezetben elhelyezni, és mindent megtettek a valódi funkció elleplezésére.
A huszadik századfordulótól kezdve építenek minden szerkezeti elemükben vasbeton víztornyokat. Kezdetben ezeket is a kor ízlésének megfelelő ornamentikus elemekkel látták el. Később egyre inkább elhagyták ezeket a műszaki funkció nélküli díszeket, így a megjelenésben a víztornyok funkcióját hangsúlyozó, letisztult formák váltak jellemzővé..."
Utolsó kommentek