 |
Fotó: András 2003 |
Döbbenetes élmény volt. Ma felrakom a képeket. Megint egy rohanás volt az egész, mint az újpesti toronyban, de azért jó volt. Hát nem tudom, közületek hányan jártak ebben a sziklában... de nekem ez igazán nagy újdonság volt. És akkor innentől ne is nevezzük sziklának, hiszen egy vasbeton vázszerkezeten nyugvó, arányaiban viszonylag vékony vasbeton héj az egész. Belül a Mad Max-be vagy inkább a Nyolcadik utasba illő, zegzugos terekkel. És az, hogy utána egyszerűen egy lentről láthatatlan kis úton felsétáltunk a tetejébe kívül, és egy ajtón beléptünk a víztorony tartálya mellé, teljesen kikészített. Aztán még fel a létrán a tartály pereméig. Persze üres, mert nagyon rég (vagy talán soha) nem használják. De ez egy igazi, vasbeton lábakon álló víztorony, ott bent. Ja, és ami még döbbenetes, hogy a "sziklának" ablakai is vannak. Az egyik ajtó mögött pedig iszonyú vinnyogás. Egy páviáncsapat a rácson túl. Őrület.
Itt vannak a képek. Látszik rajtuk, hogy telejes extázisban voltam, így összevissza fényképeztem mindent, amit láttam, így történhetett meg, hogy magáról a víztoronyról jóformán nincs is kép :o) Persze hely sem nagyon volt, ahonnan egészben le lehetett volna fényképezni, ott belül, bár ha legközelebb megyek, rajta leszek, hogy csináljak olyat is valahogy. A másik meg, amit sajnálok, hogy ugye sötétben az élességállítás ezég nehézkes. Persze vittem magammal egy plusz lámpát, aminek segítségével egész jól meg lehet oldani ezt a problémát. Már ha van rá idő... Most összesen 25 percem volt az egészre.
Utolsó kommentek