 |
(kép: Gyöngy Kálmán) |
Az emberre általában gyerekkorában tör rá a gyűjtőszenvedély, ami a felnőtté válással éppen úgy múlik el belőle, mint arcáról a pattanás. A fiú bélyeget gyűjt és bogarakat, a lányok inkább szalvétát, csokipapírt és nyálas képű sztárok fényképeit. Ezek a holmik később emlékekké vagy fájó szívvel kidobandó kacatokká minősülnek vissza.
Vannak azonban, akikben felnőttkorra teljesedik ki a gyűjtőmánia, ami nem korlátozódik a pénzre. Van nekem egy barátom, aki régi szódásüvegeket gyűjt. Nemcsak úgy eltesz egyet-egyet, hanem ha rábukkan egy érdekes példányra, még a családi költségvetést is képes felborítani. Meg tudom érteni, mert én meg a régi tejes- és sörösüvegek iránt érzek különös vonzalmat. Hall és lát az ember mindenféle furcsa szerzetről, aki meghökkentő dolgokat gyűjtöget, de Lánczi András mindenkin túltesz. Ő víztornyokat gyűjt...
innen elveszett egy bejegyzés... ez az átka, ha bemegyek a munkahelyemre, és onnan frissítek. jól felülírtam valami fontosat ezek szerint :((
Utolsó kommentek