Első látásra bele tudok zúgni egy víztoronyba; nem a vasbeton építészethez, hanem inkább a monumentális dolgok iránt való vonzódásomnak és az intenzív múltba vágyódásomnak köszönhetően.
Sokféle víztorony van: kecsesek és bűn randák, de mind méltóságteljes és szeretetre méltó. Az enyémet Zielenszky Szilárd építette 1913-ban - és azóta is működik. Műemlék-matuzsálem, harminc méter magas, kétszáz köbméteres, elegáns, mint egy templom, és sosem pihen. Valaha azt gondoltam, hogy megveszem, és benne fogok lakni, mint helyi lidérc. A szomszéd Jani egyszer elfelejtette kikerülni, nekiment hetvennel, úgy csodálta meg a csillagokkal együtt.
De nem kell aggódni, a torony állja a próbát, és az országban mindenkinek jut egy a lakóhelye közelében. A hajmáskérieknek lovagvár, a nyíregyháziaknak gúnárnyakú, a hajdúböszörményieknek meg tömzsi bagolylak. Van, amelyiket megszüntetik, titokban éjszaka elszállítják a szivattyúit, majd felrobbantják, mert szerintük már nem jó semmire. Csak András, a Toronyőr és kerékpáros víztorony-tudósító oldala őrzi őket, egyre többet. Nappali és éjszakai képek, helytörténeti dokumentumok, személyes élmények.
Nézzék meg, és nem fognak leszokni róla, hanem úgy érzik majd, meg kell menteniük a kihalófélben lévőket.
Meg esetleg nézzenek be a Skanska vattentornssällskapet oldalra, mert a svédek is tudják, mitől bűzlik a víz.
- sisso -
***** (öt csillag :o)
Utolsó kommentek