Hamarosan elkészül a nagy mű, itt az ideje pár dolgot rendbetenni.
Az évekkel ezelőtt készített, majd néha apránként frissített oldalon a mai napig
is csak a 2002-es pályázati anyagból kimásolt adatok szerepelnek, azaz gyakorlatilag
csak az építész tervezők. Időközben a víztornyot fel is építették, amiről majd
remélhetőleg kapunk részletesebb beszámolót. Addig is a valódi stáblista itt következik.

Thoma József Kossuth-díjas mérnök úrral beszélgettünk kedden azokról a víztornyokról, melyek tervezésében részt vett már az ötvenes évektől. Ilyenből 43(!) darab épült az országban. Meghallgattuk a véleményét a könyvről; felhívta a figyelmünket arra, hogy sok esetben nem lehet kiemelni 1-1 nevet a tervezőgárdából. Ezeket a pontosításokat az online adatbázisunk már tartalmazni fogja. Különös tekintettel az épülő víztoronyra, ahol a pályázaton első helyezést elérők végül nem tudták megtervezni a papírmakett szintig jutó elképzelést. A torony közelgő átadásakor ezeket rendbetesszük majd.

Na még pár kép a robbantás napjáról, ezúttal női szemmel. A második sorban Zsuzsi képei.

A Kelet-magyarországi Vízügyi Építő Vállalat (KEVIÉP) 1966. év végén megbízást adott a MÉLYÉPTERVNEK 10 db különböző fenékmagasságú 100, 200 és 400 m3 nagyságrendű víztorony tanulmánytervének elkészítésére.

A megbízás fő célkitűzése az volt, hogy a KEVIÉP - mint kivitelező - olyan tervsorozat birtokához jusson, amelynek segítségével a megrendelők igényeit azonos típusú víztornyok építésével gyorsan kielégíthesse.

A MÉLYÉPTERV két alapvető lehetőséget vetett fel a tanulmányban.
Az egyiknek az utóbbi években kialakult ún. emeltfejű víztoronytípus képezte az alapját, mely szerint csúszózsaluzatos eljárással készül a torony törzse, és ennek lábánál összeállítva a csonka-kúp alakú fejrész.

A fej 6-12 elemből, melyet előregyártva szállítanak a helyszínre, építik össze és emelik a helyére. E rendszer segítségével eddig 100 és 200 m3 nagyságrendű víztornyok épültek. 400m3-es torony kivitelezésére emelt fej esetében ez idáig nem akadt vállalkozó.

Az adott feladatot a szokásos építési mód felhasználásával csak résben lehetett megoldani, mert a 400 m3-re új típust kellett volna tervezni, mégpedig olyat, aminél az építési technológia lehetőleg azonos a 100 és a 200 m3-es toronyéval. Ellenkező esetben a kivitelezőt olyan nehézségek elé állítottuk volna, amelyeket éppen megbízásával akart elkerülni.

A változó üzemű fenékszint biztosítása jelentette az első variáns második problémáját. A csonkakúp alakú fej és toronytörzs ugyanis formailag csak bizonyos üzemi fenékszintmagasság és fejnagyság esetén képez harmonikus egységet. Túl nagy fej és túl rövid törzs kedvezőtlen összképet nyújt. Víztorony-csalás kiképzésére ez a rendszer nem előnyös.
A tervezőnek olyan lehetőséget kellett tehát keresnie, hogy mind a kiviteli technológia, mind a formai összhang igénye ki legyen elégítve.

A henger alakú víztorony-család - úgy vélem - minkét követelménynek megfelel. Ezt bizonyítja egyébként a KEVIÉP választása is, hiszen a második alternatíva kidolgozása mellett foglalt állást, de a kivitelezéssel együtt járó tapasztalatok is kedvezőnek mutatkoznak. A kiviteli tervszinten kidolgozott henger alakú víztorony-család 10 különböző megoldást foglal magába, figyelembe véve a 100, 200 és 400 m3-es nagyságrendeket és üzemi fenékszint lépcsőket.

Tervezésük alapelvéül olyan egyszerű geometrikus forma - a henger - szolgált, amely a már jól ismert és bevált csúszózsaluzatos technológiával könnyen és viszonylag gyorsan, monolitikusan építhető meg, továbbá a család egyes tagjai között formai összhangot biztosít.

A 200 m3-es víztorony külső hengerátmérője 6,90 m és 25-30-35 m üzemi fenékszinttel építhető meg. Tényleges víztárolképessége 250 m3, melyből 50 m3 tüzivíz.

A 400 m3-es torony külső hengerátmérője 9,30 m és 25-30-35-40 m üzemi fenékszinttel készíthető. Tényleges tárolóképessége 500 m3, melyből 100 m3 tűzrendészeti célokat szolgál.

A víztorony alapja változó átmérőjű és vastagságú vasbeton körlemez. A hengerpalást falvastagsága 20 cm. Külső felülete tetszés szerint választható meg (bordázott vagy sima felület).

A víztartály a toronytörzstől függetlenített, monolit vasbeton hengertartály, mely külső kerülete mentén közvetlenül a törzsre, fenéklemezével pedig kettős gerendarácsra támaszkodik. A toronytörzs és a víztartály vasbetonlemeze között vízszigetelő réteg helyezkedik el. A tartály tengelyében kialakított orsótér részben személyközlekedési, részben technológiai célokat szolgál. A henger alakú víztornyok bruttó építési költsége az üzemi vízszint magasságától és a víztérfogattól függően változik. A 100+25 m3 víztérfogatú víztorony költsége (1967-es árszinten) 0,800-0,930 millió forint; A 200+50 m3 víztérfogatú víztorony költsége 1,080-1,270 millió forint; A 400+100 m3 víztérfogatú víztorony költsége 1,650-2,022 millió forint körül mozog.

Írta mindezt Csics Miklós a Műszaki tervezésben, a hatvanas évek végén.
(A víztoronycsalád tervezője Kiss Gábor)
Rögtön mutatok egy-két példát. Azt meg ne kérdezzétek, melyik mekkora! :o)