Na jó, jöjjön valami megint. Ma elbringáztam a MÁV-telepi víztoronyhoz, megnézni mi újság. És semmi különös. Na ez nem valami nagy hír. Viszont megtudtam, hogy egy pilóta vette meg a víztornyot 2 millió forintért a MÁV-tól. (Bakker, annyit én is adtam volna érte... Na most már késő bánat.) Hagytam neki ott egy kis levélkét, hogy keressen meg, ha ideje engedi, lenne pár kérdésem... Valami vita van a két épület közötti telekről, amin a víztorony áll. Az építkezés/bontás áll, a pilótánkat július óta nem látták. A víztoronyból lakás lesz, és vissza kell építeni olyanra, mint volt. Na ezeket hallottam. Azt viszont láttam, hogy ennek a toronynak leltári száma volt: 285.

Később kiderült, hogy a tornyot ajándékba kapta, pár millióval együtt, ami segítség volt a felújításhoz.

Ismét kaptam újabb képeket. Van ám még Budapesten is egy-két víztorony, ami eddig hiányzott a gyűjteményből. A hétvégén felaprítom a rengeteg új képet.

Viszont én sem tétlenkedtem ma délután. A Soroksári úton jártam.

Ja, meg közelebbről is megnéztem a lassan teljesen szétmálló MÁV-telepi víztornyot.

Dunakeszin is érdemes volt leszállni a vonatról...
És van egy cikk a Népszabadságban a pályázatról, és a siófoki mizériáról pedig kettő: 1, 2.

Szép napos időnek indult. Már kinyomtattam a menetrendet Szolnok felé. Érdekes módon Ady Endrének hívták a vonatot, amire felszálltam. (Már hallottam valahol ezt a nevet:)

Tűrtem az igénytelen, láncdohányos proletárok folyamatos cigarettafüstjét a peronon. Ezt a napot fotózásra szántam. Erre Albertirsa után, mintha alagútba masírozott volna a szerelvény. Sűrű köd, ameddig a szem ellát. Vagyis ezt nem így szokták mondani. A látótávolság 10 méter volt. Ott álltam a pályaudvar melletti víztorony lábánál, és nem volt sehol a teteje.

Na gyorsan vissza az első vonattal. Pesten még mindig süt a nap. Azért nem jöttem haza üres kézzel. Bent voltam egy olyan víztoronyban, amelyiket eddig meg sem tudtam közelíteni. Itt vannak a képek.

És egy szomorú hír, ami tavasz óta nem aktuális, de erre is csak ma találtam rá:

Lebontották a víztornyot.
Akár a ferencvárosi gépészeti főnökség jelképe is lehetett volna az egykori fűtőház 55 méter magas víztornya.
Évtizedeken keresztül a vasút saját vezetékén keresztül töltötték fel a Dunából vízzel a hatezer köbméteres tartályt, ami az állomás területén lévő vízdarukhoz továbbította az ipari vizet. A gőzvontatás megszűnésével, a nyolcvanas évektől kezdve használaton kívül állt a berendezés...

- Olvasható a MÁV Vasutas Hírlapjában.

Akinek van fotója róla legyen szíves küldje el nekem!