Beszöktem a sertésközvágóhíd víztornyához, ha már ilyen messzire elbringáztam megint. Sajnos pont akkorra borult be az ég. Aztán mire hazaértem, megint sütött a nap. Mindegy, azért kattintottam néhányat.


Most megint elkezdek dolgozni (valami jövedelmezőt:), de legközelebb az 51-es út csúnyácska víztornyainak feldolgozásával folytatom, utána Mezőhegyes, Orosháza kiegészítése következik 1-1 toronnyal, és fél év után végre megkeresem és felrakom a Tóalmáson készített képeimet is.

Haha, jó duma ez a holnap folytatom. Csak kár, hogy ott a dátum:)

• Békéscsaba, Füzesabony, Dombóvár, Csorna a folytatásban.
  Ma víztorony-ellenőrző körúton voltam.
•  Próbáltam fellelni a Fejér Lipót utcai két víztornyot. Nem sikerült. Miről beszélnek ezek itt?
• A vágóhídi víztornyokhoz nem lehet bejutni a főnökeiktől rettegő portások miatt. Pedig ma tökéletes fotós idő volt...
• A népligeti is szép volt a délutáni napfényben.
• A Máv-munkástelep víztornya tovább pusztul szép lassan.
• Jó hír: a Golgota utcait meg bevakolták! Jól láttam a vonatból legutóbb. Bár azt nem értem, miért ilyen foltos.
• Rossz hír: valóban eltűnt a taurusos téglatorony.
• Cserébe viszont a Ganz telepen tekeregve találtam egy ilyet. Mi ez, ha nem víztorony?

Ezen a borongós napon az első kézzelfogható bizonyítékával találkoztam annak, hogy létezik Magyarországon legalább egy polgári kör. És nem is akármilyen!

A Kép utcai víztorony a Rákoshegyi Polgári Kör javaslatára ismét a helyi Önkormányzat tulajdonába került. A polgári kör pályázati úton elnyert összegből újjáépítette a tartály alatti faszerkezetű pódiumot, s így a nagyközönség számára is megnyithatta a tornyot. Hát én is felkerekedtem. Legközelebb, ha szép idő lesz, készítek panoráma fotót is a kilátásról.
De ami valahogy jobban érdekel: felmászni egészen a tartályig...

Ma is igazi különlegességek érkeztek: Kőbánya, Zugló!

Nem sok minden történt, víztornyot nem is láttam vagy két hete. Leszámítva a pacsai
víztornyot, ami mellett elszáguldottunk autóval, Portorozsba menet.

Diszkvalifikáltam az alább említett kakukktojást.

A budapesti víztornyok többségénél meglepetés térképet helyeztem el a lap legalján.
Íme egy példa.

És lusta voltam kékre festeni a maradék pár oldalt. Na nam baj. Majd a hideg téli
estéken, amikor nem tudok kiszabadulni a terepre...

A lakáshelyzet megoldatlansága sokakat késztetett már fura megoldásokra. De ki hallott már olyat, hogy valaki - legyen bár építészmérnök - egy víztoronyba költözzön?

Sokak számára egész életükben rejtély marad, hogy vajon milyen lehetőségek rejlenek a régi víztornyokban. Pedig számtalan rajongója akad ezeknek az ipari műemlékeknek. Van, aki fényképezi őket, mások pedig vázlatokat készítenek a "nekik modellt álló" építményekről. És valószínűleg sokan vannak azok is, akik beérik az ilyen "égig érő" tornyok látványával is. Ám az ő számukra is kisebbfajta szenzációt jelenthet, hogy Budapest egyik peremkerületében, Mátyásföldön egy fiatal házaspár nemrégiben beköltözhetett - az országban elsőként - egy lakóépületté átalakított víztoronyba.

Képek a Víztorony.hu-n >>>
Cikk az Építész Fórumon >>>
Cikk a Magyar Nemzetben >>>
Cikk a Népszabadságban >>>

Cikk a Helyi Hírekben
Szokatlan módon kaptam Szamos Pétertől pár oldalt a XI. kerületi Helyi Hírek című lapból. Igazi borítékban, a postán feladva! Ilyen nincs és mégis van!
Azt hittem, már csak az e-mail létezik...
Leporoltam a szkennert, víztorony fanok klikkeljetek:

Ma olyan csodálatos napsüti volt, hogy muszáj volt biciklire pattannom, és kicsit felfrissíteni a képállományt. A Tatai úti monstrumról csináltam pár újabb fotót.
Újpesten is körülnéztem egy kicsit. Van egy pont a Váci úton, ahol szerintem a világon a legsűrűbb az egy négyzetméterre eső víztornyok száma.
Egészen pontosan 3 áll közvetlenül egymás mellett. És teljesen más mindegyik. (1, 2, 3) A képeket Szamos Pétertől kaptam, de már meg akartam nézni a saját szememmel. És akkor még ott van az is, aminek a fotóit elkavartam itt a nagy átalakítások közepette. De megkeresem otthon.

A Soroksári úton, ami ott már Helsinki út, viszont felfedeztem 2 újabb víztornyot.Lássátok feleim szümtükkel: Egyik érdekesebb, mint a másik.

Amikor az Árpa utcai víztornyot felfedeztem, és ennek örömére bebringáztam fél Budapestet, s végül Lőrincről hazavonatoztam, megpillantottam
egy a szinte ugyanolyan betonhengert. Ma hasonló biciklis kiruccanáson voltam.
Lássuk csak, merre jártam:
Tehát: Noszlopy utca, Gergely utca, Maglódi út és Kada utca sarka, illetve Fehér út.
(ez utóbbihoz csak holnap rakom be az új képeket). Na meg még 1-2 csemege, ha lesz időm a héten. Van egy rakás gyártelep Budapesten, ahol mindenféle tornyok és rejtélyes épületrészek állnak. Jön andrásbácsi, és azt hiszi, hogy ezek víztornyok...

Meg most olvastam a kamponás-meós kiállításon készített képeim egyikén,
hogy:

Hát ez mi a túró?? Használaton kívüli 30 köbméteres
víztornyok? Gyerünk megnézni!!!

És képzeljétek! Már 100 település 200 víztornyáról van fenn kép!
Körülbelül :)) Még sosem számoltam meg.

Arról nem is beszélve, hogy a budapesti szekcióban egy rakás torony van, ami eddig nem nagyon látszott, pedig már rég megcsináltam őket. Most még belerakom a pár hónapja Szamos Péter által felfedezett újpesti víztornyokat is, nem várok velük tovább.
Csak tudnám, hová tettem őket...

És volt ma egy másik, sokkal érdekesebb kirándulásom.
Répai Évát látogattam meg, aki mint köztudott, egy használaton kívüli víztornyot épít át lakássá, építész-stúdióvá (és még ki tudja mivé:) A képeket kedden töltöm fel ide.