Éves őszi nagytúrájuk keretében 2013. szeptember 20-22-én hazánkba látogatott a Német Nemzetközi Víztorony Társaság (Deutsch Internationale Wasserturm Gesellschaft) 20 fős delegációja. E bevetésre kész kemény mag 2/3-a nyugdíjas víztornyászokból állt, akik főleg az ország középső és északi feléből érkeztek és egykori hivatásuk vagy éppen aktuális hobbijuk folytán kerültek a víztornyokkal kapcsolatba. Ez a lelkes érdeklődés a legtöbb esetben feleségeikre is átragadt, akik erre a szakmai útra is elkísérték őket.
A budapesti érkezés estéjén a Paprika Étterem vacsora asztalánál "margitszigetis bélyeggel" díszített úti programmal köszöntöttük a társaságot férjemmel, amikor is egyesek már viszonzásul a margitszigeti torony-élményeikről számoltak be.
A másnap induló feszített ütemű, autóbuszos víztorony-túra a Kulturális Örökség hétvégéjével esett egybe, annak érdekében, hogy a "Víz házai" mottó alatt mi is minél több toronyba bebocsátást nyerjünk.
Első úti célunk Szeged városa volt, hiszen a vendégszerető Öreg Hölgynél tett látogatás kihagyhatatlannak bizonyult. A Pulz utcai borostyánnal borított 100 éves víztorony csak titokzatossága miatt előzte meg őt.
Remek időnk volt. A sok lépcsőzéstől elfáradt társaság jó étvággyal fogyasztotta a Tisza-parti halászlevet és a csuszát, majd jót szunyókáltak a buszos városnézés alatt. Persze mire a Víztorony téri és a Rókus városrészbeli víztoronyhoz értünk már újra csőre voltak töltve a fényképezőgépek. Levezetésképpen a közeli Ópusztaszerre látogattunk el, ahol Szent Mihály napi kézműves bemutatóra számítottuk, de végül a Körkép megtekintése után fáradtan inkább Gyopárosfürdő felé vettük az irányt. Vendégeink egy konferencia hotelben szálltak meg.
A vasárnap reggelünk az élmény és gyógyfürdő területén lévő, megújult, helytörténeti kiállítással berendezett kilátó-víztoronnyal kezdődött. Lelkesedésüket tapasztalva egy rövid, de átfogó diás előadást is tartottam nekik a hazai víztoronykörképről. Ezután indultunk Orosházára, az ország legkisebb múzeumába: a Kútmúzeumba. Kiss Horváth Sándor bácsi piciny víztornya elég elhanyagolt állapotban fogadott, de mindenképpen értékes színfoltja volt a napnak, amit még másik három orosházi víztorony követett: a patika melletti, a vasbeton tölcsér és a malomé.
Ebéddel a kondorosi betyár csárdában vártak bennünket, de érkezésünk után is - kiszolgáló személyzet hiányában - még egy órahosszát korgattuk a gyomrunkat, noha már napokkal korábban leadtuk a rendelést. Ez a késlekedés végzetesnek bizonyult. A tervezett törökszentmiklósi négy víztornyot vérző szívvel bár, de ki kellett hagyjuk ahhoz, hogy ne túl nagy késéssel érkezzünk Szolnokra a volt Járműjavító csodálatosan szépen felújított víztornyának külső-belső megtekintésére.
A házigazdák az újonnan elkészült saját tervezésű IC vagonnal is elbüszkélkedtek a vasút-barát tagok nem kis örömére. A víztornyot és egy gőzmozdonyt ábrázoló jubileumi emlékérmek vendégeinknek való ajándékozása nagyon kedves gesztus volt! Ezúton is köszönjük. Szolnokon keresztülbuszozva még lencsevégre kaphattuk a temetői, az Eötvös-téri és a Széchenyi lakótelepi víztornyokat.
Sötétedésre értünk vissza Budapestre, elsuhanva a népligeti víztorony mellett. A leglelkesebbek a hétfői hazautazás előtt még "begyűjtötték" a tatai úti és a budafoki víztornyokat. A fakultatív kirándulásként felajánlott siófoki víztoronyra azonban ezúttal már senkinek sem maradt energiája, hiszen a jó(víztornyok)ból is megárt a sok. Hazaérkezve a fennállásának 10. évfordulóját ünneplő társaság fotós hírlevélben foglalta össze a hazánkban gyűjtött élményeit.
Írta és szervezte: Gábor-Szabó Zsuzsanna
Utolsó kommentek