Víztornyok Magyarországon Water Towers in Hungary [2007]
A viztorony.hu és a Víztorony Baráti Kör közreműködésével, a Magyar Víziközmű Szövetség gondozásában jelent meg a "Víztornyok Magyarországon" című, mintegy 160 oldalas, keményfedeles, színes, magyar-angol nyelvű album.
The Hungarian Water Tower Fellowship assisted by the Hungarian Water Utility Association has published their English-Hungarian bilingual hard cover book „Water Towers in Hungary”, which contains 160 pages.
The photographs of the 80 water towers included in the book are partly archive materials often accompanied by the cutaway views of the towers. The compilation of the written and photographic contents was preceeded by a long research period.
The book gives a comprehensive view on the Hungarian water tower architecture beginning from the ones that were attached to castles in the 18th century, introducing the hundred years old reinforced concrete towers, the Intze towers of the Hungarian Railway Co. from the 19th century, the urban brick, concrete and steel constructions, the industrial, agricultural and the tailor-made unique towers as well.
De mi lesz a víztorony.hu-val? Abban a formában, ahogy anno készült, nem fog tovább menni, mert sem dizájnilag, sem technikailag (manuális html szerkesztés (!)) nem vállalható. Mondjuk én most is nagyon szépnek látom, de hát nagyon nem korszerű. A blog megmarad, és itt sem változtatok a dizájnon, de az elképzelhető, hogy lesz egy viztorony.hu 2.0 ahová már az új tartalmak felkerülnek.
Sok minden nem működik már sajnos az oldalon, például a flash galériák (lásd az újrahasznosítós könyvet) vagy a kirándulások galériáit. Utóbbiakat valamikor elkezdtem átköltöztetni a fészbúk oldalra, ezt valamikor befejezem majd.
Ha találsz nem működő dolgokat, kérlek emailben jelezd, megpróbálom feléleszteni vagy elköltöztetni.
Ha van ötleted, javaslatod, hogy milyen platform lehetne a következő években a víztornyos tartalom otthona, írd meg!
2025 április 5-én 20. évfordulója lesz annak a víztoronybéli baráti találkozónak a Margitszigeten, amelyen a Víztorony Baráti Kört megalapítottuk.
Azóta, ahogyan mi is megtapasztalhattuk: felnőtt egy új víztornyos generáció, akik magukat a víztornyok-szerelmeseinek mondván ábécébe rendezett fotóalbumot adtak ki 100 db véletlenszerűen kiválasztott hazai víztoronyról.
Látható, hogy víztornyaink az idő múlása ellenére, sőt éppen azért, tényleg kiváló fotótémák maradtak, azonban a nyári találkozónk ajánlójában elengedhetetlen, hogy egy másik érdeklődési irányt is felvillantsak Nektek: veteránoknak és a víztornyokra mostanában felfigyelőknek.
Körünk eredeti szándéka nem csupán fotózás és gyönyörködés, illetve a mérnöki leleményesség és műszaki felkészültség csodálata, hanem sokkal több: kutatás és ipari műemlékvédelem hajt bennünket tettekre és ismeretterjesztésre. A toronymentés és funkcióváltás elősegítése mindig is a homlokterében volt a működésünknek.
Mindazokat, akiket ez is(!) érdekel és a felszínes információk helyett többet szeretnének tudni ezekről az épületekről, csatlakozzanak hozzánk a Víztorony Baráti Kör megalakulásának 20. évfordulójának ünnepi, családi napján: 2025. június 21-én szombaton.
Szobi vendéglátónk, hozzánk hasonlóan elszánt, hiszen haditornászként a Börzsönyi Nehézgyalogságban (https://www.szob.hu/bngy>) szolgál és csak kicsi híja volt, hogy a Toronyszoba, ahol fogad majd bennünket nem egy várúr privát lakótornyává épült át. Bizony a sztori rendkívül izgalmas fordulatokat vett! Mivel a Gondviselés is többízben afelé terelgette a család és vendéglátónk sorsát, hogy ezt a vasúti víztornyot látógató- és szállóvendégként is sokan kívül és belül megtapasztalhassák, mindenképpen rendkívüli élmény részesei lehetünk mindannyian, akik összegyűlünk a találkozóra.
A víztornyok iránti elhivatottság vezérli baráti körünk tagjait és olyan új barátokra számítunk, akiket a tudásvágy és a kreativitás hajt egy elértéktelenedő világban. Körünk aktivitása tagjaink elhivatottságával egyenesen arányos, így szívesen vesszük az ötleteket és felvetéseket is Körünk jövőbeli programjaira nézve.
Induljunk tehát újra rögtön a nyári szünet első napján! Jelentkezés és info továbbra is 2025 április 5-ig a szállást-igénylőknek: zsuzsi@viztorony.hu. A később kapcsolódók szintén ugyanezen a e-mail-en kérhetnek tájékoztatást június 20-ig.
Anyaaaaaaaaa…… ébredj már fel!! – üvölti a legkisebb magzatom, ugyanis évente egyetlen egyszer: a Víz Világnapján rendszeresen kipurcantom magam. Mostan színes rotringbelekről álmodtam… bizonyára a Krause miatt! A fodros-bodros (sic!) álomban újra színes beleket cserélgetve küzdöttem az 1:100-as homlokzataimra tervezett Krause állvány elemek cingár moduljaival: létrákkal, kikötésekkel, végkorlát elemekkel, melyeket csak a 0.3-as rotringgal tudtam léptékhelyesen: lehellet finom hálóként állványterv-feladatom pausz-fátyolára szőni.
Oly rég volt ez, hogy 4 fiam is bringa-éretté vált azóta s eléggé motiválhatóvá ahhoz, hogy eljöjjenek egy kis érdi kerekezésre a muterrel a Víz Világnapján, mert megéri odalátogatni az elmúlt években történt fejlesztések miatt.
A bóbitás fejű, langaléta víztorony nem is olyan régen még vörös kör volt a képviselők, a tulajdonos és a helyi értékvédő civilek szemében, de mára minden békés és kölcsönösen elismert, optimálisnak mondható révbe ért minden fél szempontjából.
A víztornyok pusztulásának elkerülése csak újrahasznosításuk révén lehetséges érthető anyagi okok miatt s ezzel a VBK is foglalkozott már egy projekt keretében (amiről itt lehet tovább olvasni). A Reuse&Repaire kortárs szemlélet víztorony-mentés témában Érden iskolapéldát alkotott minden kezdeti nehézség ellenére (lásd 2023. márciusi bejegyzések).
Mentőcsapatunk (francia, német és angol víztornyos társszervezeteinkkel együtt) riasztást kapott, hogy információval segítsünk az érdi közösségnek a városuk kényelmesen megközelíthető pontján mintegy 70 éve épült, már nem működő, helyi védettséget „élvezve” pusztuló, ipar- és helytörténeti emlék értékének józan megítéléséhez egy tervezett fejlesztés ellenében, mely sok-sok helyi családnak jelentette volna a biztos megélhetését a jövőben.
A nagy tiszteletben álló, 30 éve jó adófizető cég, melynek telephelyén a víztorony áll, a már ismerős Krause Kft. volt. Az akkori történeti helyzetben a cég vezetői jól sejtették, hogy sok-sok állványra lesz kereslet a közeljövőben Közép- és Kelet Európában. Hosszútávú érdekeik diktálták, hogy bevételeik maximalizása érdekében a gyártási kapacitásuk fejlesztésével párhuzamosan a szakemberképzésre és az érdi önkormányzattal közös projektek megvalósítására is jelentős összegeket fordítsanak. A víztorony kulcsfontosságúvá vált a stratégiai tervezés időszakában. A megsemmisítés és a renoválás érzelmektől mentesen számított költségvonzata – tekintetbe véve a cég saját, állványozó kapacitását is – a felújítás felé húzta a mérleg nyelvét, ami viszont koncepcióváltást indukált.
Megnéztük tehát ezen a nyílt napon, hogy mi mindennel fogad bennünket e megújult városrész. A Víz Világnapján a Krause Kft. is megnyitja kapuit a lakosság előtt így előzetes regisztrációval a főkapuval szemben elhelyezkedő torony közelében állíthattuk le bringáinkat. Kedves munkatársak fogadták az időpontra érkezett látogatókat és kobakokat osztottak mindnyájunknak.
Megtudtuk, hogy mióta a telephelyen képzési centrumot hoztak létre, azóta, ahogy kapacitásuk engedi (sok európai vállalathoz hasonlóan) iskolás csoportokat és felnőtt érdeklődőket is fogadnak gyártástechnológiájuk bemutatására és a Krause termék skála népszerűsítésére. A szakemberhiányt enyhítendő gyakorlati lehetőséget biztosítanak nemcsak hazai, hanem közép-európai ács-állványozó szakmunkás tanulók részére.
A torony adottságainak legjobb kihasználása végett: ezen gyakorolhatnak szakmailag felügyelt felépítést és lebontást a tanoncok, a tervező hallgatók kérdéseire az előadó teremben adnak kimerítő és szemléletes válaszokat a cég termékmanagerei és szakmai konzulensei. A messziről jövő tanuló-csoportok részére a város szálláshelyet és ellátást is biztosít, ami többek között idegenforgalmi bevételi forrást jelent. A vasútállomás közelsége a telephelyhez a látogatók dolgát nagyon megkönnyíti s az sem elhanyagolható tény, hogy Érdről vonattal indulva szűk 30 percen belül Budapesten vagyunk.
Szokták is mondani a fiaim, amikor a Balatonról jövünk hazafelé vonattal, hogy amikor az érdi víztorony szépen kivilágított koronáját meglátjuk a kilenc osztású címer lombbal, akkor már ideje kezdeni a készülődést leszálláshoz. Egy ilyen út alkalmával határoztuk el, hogy biciklikkel együtt szállunk itt le a vonatról s végigkerekezzük a Tisztviselő-telepi túrát s ameddig lehet a LevenDuna túraútvonalat is, melyeknek metszéspontjában található a víztorony.
A fiúk arra is nagyon kíváncsiak voltak, hogy miért van a torony körül folyton egy állvány? Ezt is megtudtuk, miután a gyártósorok megtekintésével végeztünk és a kis lemezajtó felé kezdtek el terelgetni bennünket. A bejárás egyirányú: a torony belsejében csak felfelé lehetett haladni, majd odafenn a csúcson léphettünk ki a szabadba s a Krause állványon keresztül mászhattunk le.
Ha csak ennyi lett volna a látogatás, már akkor is megérte volna, hiszen a 25 méteres magasságot létrán mászva leküzdeni is izgalmas tevékenység! De volt közben 8 érdekes szint, melyek bár kicsiny helyen de értékes információt, hasznos tudást nyújtottak: a teljesség igénye nélkül sorolom, ami fogadott belül bennünket: relikviák a Mezőgép korszakából, régi fotók, régi ittdolgozó emberekről, brigádokról és visszaemlékezések audió formában.
A torony hajdani fa állványzatáról néhány megmaradt fotó nagyon felkeltette a gyerekek érdeklődését: „Anyu, ez olyan mintha egy egész erdőt ideszerkesztettek volna!!” Bizony, és milyen precízen kellett a falazást végezni… még nagy magasságban is. Hány ember dolgozhatott rajta? A nagy magasságban végzett betonozásról nem is beszélve! A torony falazatának téglakiosztását egy kis modellen meg lehetett tapogatni. Volt egy-két matek feladvány is a téglamennyiséghez és a szűkülő törzskerület geometriájához kapcsolódóan.
Megdöbbentettek bennünket a számadatok, miután a tippelős játékban erős vereséget szenvedtünk. Szakember volt a talpán mind a tervezője, mind a kivitelezője ennek a toronynak, még ha típusterv alapján dolgoztak is. Ekkor tudtuk meg, hogy 8 édestestvére van a toronynak, melyek saját településeiken kevésbé előnyös helyszíni adottságok mellett, továbbra is léteznek. … Jó lenne begyűjteni az első mellé mind a többi GPS koordinátás toronypecsétet is!!
Az állványozás-történeti kiállítás több szinten át tartott, míg a Krause család vállalkozásának történetével és a család tagjaival ismerkedhettünk meg néhány ízléses tablón. Tervezési segédletekbe és termékkatalógusokba lehetett betekinteni mint egy történeti irattárban, mely megvillantotta előttünk a termékfejlesztés egy-egy állomását, a jövőbeli vívmányok ígéretét. Nagyon érdekes volt a rögzítéstechnika változását a szemléletesen preparált csomópontokon tanulmányozni.
A gyerekek mindenhez hozzápiszkálhattak és szimulálhatták mi történik az állvánnyal, ha hozzá nem értő vagy figyelmetlen/gondatlan ember kezeli – ami persze kizárt, hogy a valóságban megtörténjen. Színes állványtervek is tapétázták a falat, melyeken jót mulattam: mennyi igényes mérnöki munka s végül a mű elkészül és az állvány örökre, hírmondó nélkül bontásra kerül! Ezúttal a tervek grafikája tovább gyönyörködtetett ahogyan a kész víztornyokról készült művészi grafikák, tusrajzok is – a helyi művészek, építészek munkái.
Az Érd és Térsége Víziközmű kiállítása az érdi vízellátás történetének állított emléket egy felsőbb emeleten s mire a víztartó medence alá értünk a központi létrákon felfelé kúszva azt is megtudtuk, hogy ez a duplamedencés torony valójában hogyan működött. A vízszintjelző mechanikus szerkentyű modellje megindította a gyerekek fantáziáját. Itt értettük meg, hogy mit is jelent a víznyomás s az egész ivóvíz körforgás hogyan tartható fenn.
A pici ablakokon át a kilátás mindig odavonzotta a tekintetünket a panorámára. Sok érdekességet megtudtunk az ablakoknál elrejtett információs táblákról a LevenDuna Túraútról és a város többi tornyáról! Bizony, minaret nemcsak Egerben van ám! A fiúk ha tehették volna átrepültek volna a minaret csúcsára, de be kellett érniük az állványon való óvatos-kobakos leereszkedéssel. Ha belevesszük a rövid múzeum shop-ban tett látogatást is akkor csaknem másfél órát töltöttünk el a gyárban, ami remek kedvcsináló volt a LevenDuna túra folytatásához és Érd városának megismeréséhez is.
Nagyon hálásak vagyunk a Krause Kft vezetőinek, a helyi közösségnek és a döntéshozóknak, hogy mindenki örömére létrehozták ezt a centrumot. A víztorony az igényes világításával messziről hirdeti a környéken átutazóknak is, hogy itt igényes, kreatív és lakóhelyükre, múltjukra büszke emberek élnek, akik jól tudnak gazdálkodni az adottságaikkal és meghallgatják egymás igényeit és messzemenőkig a kompromisszumra törekszenek. Szép példája ennek az összefogásnak az egyetlen érdi víztorony feltámadása és sok új munkahely keletkezése.
…..lehet, hogy felébresztést kellett volna írnom….mert bizony én ezután az álom után tényleg ki kellett hogy pattanjak az ágyból hogy papírra vessem. Legközelebb úgy lehet, hogy a KÉK körről fogok álmodni, hiszen az is Érden van…..
Én is csak most kaptam a hírt, hogy online petícióval tiltakozhatunk ellene.
Írd alá, hátha még nem késő!
Győrben, a Győr-Sziget városrészben elradírozott olajgyárból megmaradt utolsó kémény+víztorony megmentéséhez kérünk segítséget (online-pertíció).
Kérjük, hogy az online aláírásgyűjtéshez való csatlakozásoddal is fejezd ki támogatásod, és lehetőség szerint további támogatókat is kérj meg erre, mert 2016. november 25. péntekig (a tervezett robbantásig) nagyon kevés a hátralévő idő!
Az egyik aláíró, Pirity Árpád ezt írta a 314. számú petíciós bejegyzéseként: "314 Árpád Pirity [Magyarország] Győr A múltat végképp eltörölni törekvéssel nem értek egyet. Mint a bezárásra került olajgyár utolsó műszaki vezetője személyes élmények és emlékek is kötnek a kéményhez. 1905-ben készült gyönyörű színes tervrajzát többször fogtam a kezemben a rajztár rendezgetése során. Rendkívül módon sajnálnám, ha Győr legrégibb gyárának utolsó emléke is semmivé válna. Felháborítónak tartom, hogy a GyŐRSZOL vezérigazgatója önhatalmúlag eldöntheti a kémény lerobbantását akkor, amikor a hatósági eljárás a védetté nyilvánításról még folyamatban van. 100 m3-es víztárolója (golyva) volt a biztonság arra az esetre, ha valamilyen ok miatt az extrakciós üzem hűtővíz ellátása megszűnne az üzemet a vészhűtővízzel ami a kémény tárolójában volt, le lehessen állítani."
Utolsó kommentek