Forrás: MH TÁTI múzeuma. |
Majd még folytatom.
(update2008: a köyv szerint 1932-ben épült)
|
Forrás: MH TÁTI múzeuma. |
(update2008: a köyv szerint 1932-ben épült)
Végül leugrottam Fehérvárra, eszembe jutott, hogy a múltkor panaszkodtam, hogy alig van innen kép. Most egy kicsit jobb.
Érdekes dolgot találtam a végre elindult Budapesti Nap honlapjának archívumában a "víztorony" szóra keresve:
A kőbányai víztorony
Vigyázat robbantás! - hangzott mindenfelől. A környező utcákat már órákkal azelőtt lezárták a védősisakos emberek. A tömeg messziről némán figyelte, ahogy az 1903-ben épült víztorony megremeg, s méltóságteljesen összerogyva elterül a földön.
Szomorú vég egy építészeti remekműnek. Hiába minden óvatos tiltakozás, hangosabb vita, a leromlott állapotba jutott toronynak mennie, illetve dőlnie kellett. Így hát 1967 tavaszán véget ért egy történet, amelynek kezdetei száz évvel korábbra tehetőek.
1869-ben határozat született Pest Város Tanácsán, hogy a fertőzések elkerülése végett vezetékes ivóvíz kiépítésére sor kerüljön. Megbízták W. Lindsay angol mérnököt a hálózat megtervezésével és kivitelezésével. Az első vízmű a lipótvárosi Duna-parton létesült, de hozzá víztárolók megépítésére is szükség volt, így választották ki Kőbánya-Óhegyet, mint pesti oldal legmagasabb pontját. A vezeték kitűnően működött. Többször bővítették, idővel tartalék medencét is kialakítottak a Népligetben, amelyet később megszűntettek. 1903-ban épült fel a Víztorony, melynek környékét szépen gondozott park vette körül, sétautak, pihenők, mesterséges patakok, kis tavacskák, betonból öntött víziállatokkal.
- Az én gyermekkoromban 10-20 fillér belépőt szedtek, amelyet a kert gondozására fordítottak. Vasárnaponként gyakran megfordultunk a parkban családostól - így emlékezett ezekre az időkre, a Víztorony környékére az egykori szemtanú, Csernus Lukács Lajos nyugalmazott patikus. A második világháború alatt stratégiai okból kifolyólag katonák védték a budapesti ivóvízellátását biztosító helyet. Később a kiváltott és lebontott vízműberendezések helyére katonai bázis létesült, emiatt a parkot a háború után már soha sem nyitották meg. A környéken még a szép míves díszítésű kerítés mellett sem volt szabad sétálni sokáig. Idővel aztán a katonai bázis is megszűnt, a kerítést is modern beton váltotta föl. Mára ennek az egykori kedves helynek az emléke is halványulóban van. A néhai torony ikertestvére a Margitszigeten - éppen a kőbányai testvér sanyarú sorsán okulva - már szerencsésebb helyzetbe került. A tiltakozások miatt megkegyelmeztek neki a robbantók.
Szerző: Tutor Kata
Forrás: Budapesti Nap 2003.04.30.
A második mondat amit eddig nem így tudtam. A Fővárosi Vízművek szerint ugyanis: "A nevezetes napon akkora köd szállt le, hogy a robbantást sikeresen végrehajtották ugyan, de csak hallani lehetett, látni nem. "
Van itt egy másik ellentmondás: a Vízművek szerint 1968. december 22-én robbantották fel. A fenti szöveg szerint "1967 tavaszán véget ért egy történet".
Valaki rosszul tudja. Várom a helyes megfejtést, immár bizonyítékkal!
És még egy észrevétel: én azért nem nevezném a szigeti és a kőbányai víztornyot ikertestvérnek...
Na de ez már szőrszálhasogatás :o)
Forrás: FVM Rt. könyvtára |
Forrás: FVM Rt. könyvtára |
Na de hogy a rendszeres látogatók, akik ugye már hét előtt beérvén a munkahelyükre egyből felkeresik a víztorony.hu-t, ne maradjanak csemege nélkül ezen a szép csütörtök reggelen, előkotortam a Fővárosi Vízművek könyvtárában tett látogatásom termései közül azt a három tucat beszkennelt fotót, amik a csepeli és a Lakatos úti* testvér-víztornyok építési fázisait mutatják be. Ezek alapján legalább sejthetjük, mi folyik Győrött, ahonnan senki nem küldött február óta képeket, pedig annyian ígérték. Kész van már az a torony? Halló!
*A Lakatost majd csak ma napközben rakom fel, egyébként szinte ugyanolyan, mint a csepeli. Most jöttem rá, hogy hogyan lehet megkülönböztetni a két tornyot, ha a fényképen nem nagyon látszik a környezetük. A csepelinek sokkal magasabbak az ablakai, sőt az egész víztorony magasabb. Van egy-két belső kép is, azokkal bajban leszek :o)
(Azt olvastam valahol, hogy harmincadika a határidő. Akkor ha Sopronba megyek harmadikán, szerintem kicsit megállok, hogy legyen fényképem az évezred első magyarországi víztornyáról, ami Szabadhegyen épült. A budafokit még el sem kezdték építeni, kár volt úgy hirdetni, hogy az lesz az első. Na de most már legalább megvan, hogy hogy fog kinézni szerencsétlen torony, és nem az én képeimet kell összelopkodni egy félmilliárdos projekt tender-hirdetéséhez, ugye...)
Apropó budafoki víztorony. Ha végre kapok valami anyagot (egy év könyörgés után) a Vízművektől, akkor felrakom hamar. Addig nincs kedvem hozzákezdeni.
Kicsit offtopik, de mit érdekel engem, azt írok ide, amit csak akarok :o)
Állati jó Anima Sound System koncert volt a hajón az este. Pénteken meg Fesztergomban nézem meg őket, aztán majd a Volt fesztiválon, amit a Sziget követ. Megyek mindenhova. Úgy tűnik, megtaláltam a tökéletes helyettest, aki dolgozik, amíg nyaralok. Nyaralni jó. Május óta ezt csinálom, sajnos csak hétvégenként. De úgy belejöttem, hogy most már nagyon megy, akár elengedett kézzel vagy csukott szemmel is.
Ma korán keltem, hogy frissítsek. Most döbbentem rá - ismét - hogy Székesfehérváron van vagy 7 víztorony. Nekem meg csak egyről van kép...
Micsoda kincset kaptam ma este... Meg is osztom veletek gyorsan. Volt ugye az Árpád úti víztorny oldala, aztán tavasszal elmentem megnézni belül is. És most Iványi János írt róla pár sort az Újpesti Helytörténeti Értesítő 2003 júniusi számába.
Pisziék felturbózták az orosházi oldalt. És előkerült egy olyan ojjektum, ami kísértetiesen hasonlít a siófoki betonszörnyre, amit eddig nem közelítettem meg, csak pár távoli képem van. Szóval akkor mégiscsak van siófokon is egy harmadik víztorony? Úgy tűnik. Szerintünk az.
A Kelet-magyarországi Vízügyi Építő Vállalat (KEVIÉP) 1966. év végén megbízást adott a MÉLYÉPTERVNEK 10 db különböző fenékmagasságú 100, 200 és 400 m3 nagyságrendű víztorony tanulmánytervének elkészítésére.
A megbízás fő célkitűzése az volt, hogy a KEVIÉP - mint kivitelező - olyan tervsorozat birtokához jusson, amelynek segítségével a megrendelők igényeit azonos típusú víztornyok építésével gyorsan kielégíthesse.
A MÉLYÉPTERV két alapvető lehetőséget vetett fel a tanulmányban.
Az egyiknek az utóbbi években kialakult ún. emeltfejű víztoronytípus képezte az alapját, mely szerint csúszózsaluzatos eljárással készül a torony törzse, és ennek lábánál összeállítva a csonka-kúp alakú fejrész.
A fej 6-12 elemből, melyet előregyártva szállítanak a helyszínre, építik össze és emelik a helyére. E rendszer segítségével eddig 100 és 200 m3 nagyságrendű víztornyok épültek. 400m3-es torony kivitelezésére emelt fej esetében ez idáig nem akadt vállalkozó.
Az adott feladatot a szokásos építési mód felhasználásával csak résben lehetett megoldani, mert a 400 m3-re új típust kellett volna tervezni, mégpedig olyat, aminél az építési technológia lehetőleg azonos a 100 és a 200 m3-es toronyéval. Ellenkező esetben a kivitelezőt olyan nehézségek elé állítottuk volna, amelyeket éppen megbízásával akart elkerülni.
A változó üzemű fenékszint biztosítása jelentette az első variáns második problémáját. A csonkakúp alakú fej és toronytörzs ugyanis formailag csak bizonyos üzemi fenékszintmagasság és fejnagyság esetén képez harmonikus egységet. Túl nagy fej és túl rövid törzs kedvezőtlen összképet nyújt. Víztorony-csalás kiképzésére ez a rendszer nem előnyös.
A tervezőnek olyan lehetőséget kellett tehát keresnie, hogy mind a kiviteli technológia, mind a formai összhang igénye ki legyen elégítve.
A henger alakú víztorony-család - úgy vélem - minkét követelménynek megfelel. Ezt bizonyítja egyébként a KEVIÉP választása is, hiszen a második alternatíva kidolgozása mellett foglalt állást, de a kivitelezéssel együtt járó tapasztalatok is kedvezőnek mutatkoznak. A kiviteli tervszinten kidolgozott henger alakú víztorony-család 10 különböző megoldást foglal magába, figyelembe véve a 100, 200 és 400 m3-es nagyságrendeket és üzemi fenékszint lépcsőket.
Tervezésük alapelvéül olyan egyszerű geometrikus forma - a henger - szolgált, amely a már jól ismert és bevált csúszózsaluzatos technológiával könnyen és viszonylag gyorsan, monolitikusan építhető meg, továbbá a család egyes tagjai között formai összhangot biztosít.
A 200 m3-es víztorony külső hengerátmérője 6,90 m és 25-30-35 m üzemi fenékszinttel építhető meg. Tényleges víztárolképessége 250 m3, melyből 50 m3 tüzivíz.
A 400 m3-es torony külső hengerátmérője 9,30 m és 25-30-35-40 m üzemi fenékszinttel készíthető. Tényleges tárolóképessége 500 m3, melyből 100 m3 tűzrendészeti célokat szolgál.
A víztorony alapja változó átmérőjű és vastagságú vasbeton körlemez. A hengerpalást falvastagsága 20 cm. Külső felülete tetszés szerint választható meg (bordázott vagy sima felület).
A víztartály a toronytörzstől függetlenített, monolit vasbeton hengertartály, mely külső kerülete mentén közvetlenül a törzsre, fenéklemezével pedig kettős gerendarácsra támaszkodik. A toronytörzs és a víztartály vasbetonlemeze között vízszigetelő réteg helyezkedik el. A tartály tengelyében kialakított orsótér részben személyközlekedési, részben technológiai célokat szolgál. A henger alakú víztornyok bruttó építési költsége az üzemi vízszint magasságától és a víztérfogattól függően változik. A 100+25 m3 víztérfogatú víztorony költsége (1967-es árszinten) 0,800-0,930 millió forint; A 200+50 m3 víztérfogatú víztorony költsége 1,080-1,270 millió forint; A 400+100 m3 víztérfogatú víztorony költsége 1,650-2,022 millió forint körül mozog.
Írta mindezt Csics Miklós a Műszaki tervezésben, a hatvanas évek végén.
(A víztoronycsalád tervezője Kiss Gábor)
Rögtön mutatok egy-két példát. Azt meg ne kérdezzétek, melyik mekkora! :o)
Utolsó kommentek