És megint gázgyár. Az egyik cikkben felfigyeltem egy sorra:
"A gázgyár tornyai ... eltörpültek a kemencék mellett..."
Milyen kemencék, meg mi az, hogy kemence? És legfőképp hogy-hogy eltörpültek ezek az óriási tornyok bármi mellett?

Hát most itt a válasz ezen a képen:

Továbbá érkezett egy-két kép egészen közelről is végre. Belső inkább a kis tömzsi tornyokból van, meg egy tipikus állvány nélküli bemozdulós víztorony-törzs csigaképcsővel :) Hogy egyeseknek milyen jó dolguk van, hogy csak úgy meglátogatják a gázgyáramat... :)

Na még pár kép a robbantás napjáról, ezúttal női szemmel. A második sorban Zsuzsi képei.

Na ilyen határozatra fáj a fogam, már vagy 2 éve kinyomoztam, hogy így lehet bejutni, csak hát a lustaság... (update2008: megvolt határozat nélkül is:)

Egyébként mi lehet az oka, hogy a Tulajdonosi Bizottság egyik tagja szerint nem jó ötlet, ha fotót készítenek a gázgyár épületeiről? Szívesen meghallgatnám az indoklását. De a két tartózkodóét is. Mit nem lehet ezen eldönteni? Elképesztő.

Cikk a Népszabiban a Gázgyárról.
Az újságban fotó is van, meg más vicces is, majd beszkennelem, csak nem vagyok otthon...

Na sikerült az írásbeli és szóbeli vizsgám, most már van kereskedelmi szakképesítésem, amivel megszerezhetek egy újabb papírt, ami egy másik papír megszerzéséhez kell. Kicsit dolgozom, aztán jönnek a tornyok.

ÁÁÁÁÁÁ! Mindjárt elkések, és az még hagyján, hogy semmit nem tanultam, meg sem néztem a térképen, hogy hol van a vizsga.

Huszonkettedikéig kizárt, hogy bármit frissítsek, ha ma sikerül az írásbeli vizsgám, akkor egész héten tanulok a jövő hétfői szóbelire. (Ha nem, akkor minek :) Utána viszont mindent (MINDENT!!) bepótolok. Lesz sok-sok új víztorony. Ezúton is elnézést kérek azoktól, akik küldtek mindenfélét, és nemhogy nem raktam ki, de még csak nem is válaszoltam. Olyan sok van, hogy erre sem volt időm. Itt van ez a mocsok tél, úgyis itthon esz majd a fene... Szóval köszi a türelmet.

de pont ide való: Pécs külterületén a Mecsek lábánál lakóépületté átalakítható víztorony (alapterület 30 m2, kialakítható 4 szint) 1200 m2-es telken eladó. Fényképet lsád: (Pécs-Vasas) (30/3355468) Irányár: 3.500.000 Ft

(update2008: már rég van új gazdája)

Azt hallottam, hogy veszélyben a félig felújított MÁV-telepi víztorony. Állítólag a szerződés szerint nem is adhatná el a tulaj a víztornyot, amíg kulcsra készen nincs. (Bár mi az a kulcsrakész? Ha be tudja zárni az új bejátati ajtót kulccsal, akkor az?)

Én eddig úgy tudtam - azt mondta a pilóta - hogy ebben az állapotban már eladhatja. Szóval ma azt hallottam, hogy nem így van, és a szerződést módosítani kell, hogy eladhassa, és ha ez megtörténik, akkor az új tulaj felé esetleg már nem érvényesíthetők a megkötések, és ki tudja mi lesz a víztorony sorsa. Vagy valami ilyesmi. Kicsit zavaros, mert én is keveset tudok.

Felhívhatnám ugyan, és lehet, hogy elmesélné, mi a helyzet, csak kicsit megrendült a bizalmam benne (egyáltalán az azonnali eladás és persze a borzalmas lábazat miatt). Meg ha olvasta az eddigieket itt, akkor nem biztos, hogy beloptam magam a szívébe. De hát nem is ez volt a célom.

Nos, gondolom már mindenki tűkön ül, aki nem volt ott. És aki ott volt, az is, hiszen jó volt élőben, de milyen jó lesz itt megnézegetni a képeket. Kis türelem még, le sem töltöttem őket a gépről/gépre, a visszafelé vonatot lekéstük, bringával meg csak most értem haza.

Szóval a beígért két órából majdnem háromnegyed három lett, de legalább beszélgethettünk, ha már így összegyűltünk páran. Nagy öröm volt először élőben találkozni olyanokkal, akik sok-sok képet küldtek már mailben a szájtra, de még sosem láttuk egymást.

Megérkezésünkkor az utca már le volt zárva, meg kellett kerülni egy kisebb erdőt, hogy ne nappal szembe fényképezzünk. Mázli volt, hogy biciklivel jöttem, mert a vázra felállva fel tudtunk kapaszkodni a kerítésre, ami elég széles volt ahhoz, hogy vígan ücsörögjünk rajta, míg a távolból meghallottuk az első figyelmeztetést. Utána mindenki az exponáló gombjára koncentrált, és a visszaszámlálásra. Jó nagy durranás volt, ami átment egy még nagyobba, a kerítés megmozdult alattunk - így egész testünkkel érezhettük a robbanás erejét, talán jobban, mint akik az utcán ácsorogtak.

Nem sokkal a robbantás előtt, Zsuzsi nekem szegezte a kérdést: felhívtad a tervező bácsit? Persze nem, mert 'nem mertem' se felhívni, se közölni vele a rossz hírt. Erre Zsuzsi felhívta a 198-at, kérte, hogy kapcsolják neki Thoma Józsefet (azt tudtuk, hogy hányadik kerület, mert én már korábban kinyomoztam a számát, csak még...). És Nem volt otthon, de a kedves felesége igen, aki elárulta, hogy tudnak a robbantásról (természetesen), és víztornyos honlapon megnézegette már a korábbi képeket. Hm. Ez jó. Akkor legalább nem leszek olyan ismeretlen, ha felhívom végre, ezt-azt szeretnék kérdezni tőle.

Smarki képén az a pillanat látható, amikor épp földet ért a víztorony, de még nem szakadt le a tartálya. Na ilyet nekem nem sikerült csinálni :)