Tegnap végigbringáztam a várost, közben útba esett a népligeti víztorony is. Tavalyelőtt beszéltem az ott lakó úrral, aki akkor is és most is arról panaszkodott, hogy félméteres guano van fent, már az ajtót sem lehet kinyitni. Tavasztól őszig óriási legyek lepik el, és bűz terjeng - ami nem csoda. De nem is méltó egy ilyen szépséges száztizenéves épülethez. A víztorony tulajdonosi viszonya a margitszigetihez hasonló: a tulaj a főváros, a kezelő a vízművek. Senki nem tartja karban, nem is takarítják, semmi nem történik, csak pusztul. Szokásos egymásra mutogatás. Talán jövő vasárnap megtudhatjuk azt is, mi lesz a sorsa ennek a toronynak. Érdeklődve hallgatta beszámolómat a VBK-ról, jól meg is hívtam, felcsillant a szeme, szerintem eljön.

Ma délután beszélgettem Győr Attilával Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Védési Osztályának vezetőjével - akivel egyébként találkozhattok jövő vasárnap. A téma természetesen a VBK alakulása és céljai voltak, melyekkel nagy örömömre egyetért, és számíthatunk a segítségére a jövőben is. (Korábban is foglalkozott már víztornyok védelem alá helyezésével, de hogy melyek ezek, illetve mi van folyamatban, és egyáltalán hogyan működik ez az egész, majd ő elmeséli a víztoronyban.)

Utána kibicikliztem a szigetre, terepszemlére. Zalabai Csilla, a Kilátó Galéria vezetője jött a kulccsal és felmentünk körülnézni.

Tapasztalatok: eszméletlen hideg van a toronyban. Aki jön, hozzon plusz két pulcsit, akármilyen jó idő is lesz. Ez nagyon fontos!

Kis kosz volt, ami összegyűlt ősz óta, de ezt majd feltakarítjuk időben. Viszont ami megdöbbentett, hogy ez a víztorony milyen rossz állapotban van. Mivel a jövő héten nem lesz felújítás, láthatjátok majd élőben. A margitszigeti víztorony simán bekerülhet a Víztornyok Vörös Könyvébe (ami még nincs, de tervezem:)...

Egyszerűen kikezdte az idő vasbeton foga. Sok helyen kilátszik a vasalat, áznak a falak, hullik a festék, a tartályszinten betörve az ablakok stb.
A torony tulajdonosa a Fővárosi Önkormányzat, kezelője a Fővárosi Vízművek, melynek kommunikációs igazgatója, Péterffy Gábor elfogadta a meghívásomat és ott lesz ő is, ami két okból is örvendetes: egyrészt a Vízművek az egyik szponzor (kaja-pia-projektor téren), másrészt megkérdezhetjük, mi a helyzet a Vízművek víztornyaival (pl. sziget vagy Újpest...)

Most meg közben huszonkettedike lett, a Víz Világnapja. Megyek aludni, hogy holnap sok minden vizeset intézhessek.

Tegnap délután egy víztorony 3D-s makettjét nézegettem órákig. Ez nekem még újdonság, sosem foglalkoztam 3D-vel, leszámítva, hogy 1998-ban kipróbáltam, milyenek a térbeli-forgó feliratok készírése egy weboldalra, még a Netscape Composer hőskorában. Naszóval visszatérve a torony makettre: Elég jó dolog ez, bármerre lehet forgatni, körbejárni, meg egyáltalán felülről megnézni: pont ez hiányzik sokszor. Mindig csak az unalmas béka-perspektíva. Sokszor álmodoztam róla, hogy kéne szerezni egy kosaras daruskocsit egy (pár) hétvégére és végigjárva az arra érdemes tornyokat, végigfotózni őket a magasból (de lagalábbis magasabbról).

Miközben épp a sosemvolt víztornyos szekciót bővítem (íme itt van!), elgondolkodtam, hogy mit is csinálok tulajdonképpen? Jobbra nézek, egy nagy víztronyos kép a falon, előttem mindkét monitoron víztornyok, távolabb vasbeton képkeretben egy víztorony, balra víztornyos képeslapok, mögöttem két tucat víztorony fotó a falon, a kulcstartómon víztorony, az e-mail címem viztorony@... Az előbb a monitoron-t is monitorony-nak írtam véletlenül(?).

Találomra beleolvasgattam a korábbi szövegeimbe, és pont egy éve írtam: Az egyik harmadik kerületi torony hullik darabjaira - jövőre. Ezt sürgősen meg kell látogatnom, amíg nem késő.

(update: végül sohasem látogattam meg:(

Ma kicsit kirándultam erre-arra. Beugrottam egy röpke víztorony-látogatásra Répai Évához, a sárga torony lakójához. Két és fél éve jártam nála. Ezen a képen itt balra a víztorony tetején - a vörös csillagot tartó állványra épült pódiumon - állok ma délután, mikor még sütött a nap. Remélem a történelmi illusztráció miatt nem fogja rám senki tiltott önkényuralmi jelkép használatát :) (Ha mégis, előbb nekem szóljon...) Naszóval: Ez a pár méteres állványzat a torony tetején nem feltűnő, talán lentről nagyon észre sem lehet venni. Viszont onnan körülnézni elég bizsergető érzés.

Ugyan volt nálam egy kölcsön-fényképező, de sajnos csak 32 MB-os kártya volt benne, erre nem is gondoltam, mikor elhoztam, azt meg elkattintgattuk a tetőn, és nem akartam kitörölni őket, alig van képem magamról :)

A tartályszinten túl sok változás nincs, leszámítva, hogy van villany, illetve lebontották az állványerdőt.

Lejjebb viszont sok újdonság van: padlóburkolat a legtöbb helyen, itt-ott parketta, máshol járólap. Sőt: fürdőszobák, wc-k és elkészült a korlát is mindenhol.
Van négy olyan szint, aminek a sorsa épp kérdéses, lehet, hogy kiadó lesz. (Ha Évától megkapom a hirdetés szövegét, itt a viztorony.hu-n megtalálod majd!) Lift még nincs, az ugyanis 8 milliónál kezdődik.

Hát igen, van olyan önkormányzat, amelyik pénzt kér egy víztorony átalakításáért, és van olyan is, amelyik támogatja azt. János szerencsésebb volt. Ráadásul az ő tornya jóval kisebb... Na mindegy, ezek már régi történetek, nézzünk inkább előre:

Meghívtam Évát is a harmadikai összejövetelre, mint a honi víztorony-átalakítás úttörőjét. Remélem eljön.

Egy 1955-ös tervpályázat anyagából négy oldalnyi felületen jelentek meg tervek A Magyar Építőművészet 1956/2. számában. Ezt kaptam most kölcsön egy szkennelés erejéig Tóth Pétertől. A hétvégén felrakom az egészet, tucatnyi rajzzal kibővítve a "Sosemvolt" rovatot. Egyébként a Mináry Olga-féle első díj itt született, ehhez jön a többi helyezett, a megvett és nem díjazott tervek egy része is. Nézz vissza 1-2 nap múlva!

Kicsit átrendeztem a menüpontokat, hogy egy újat bepréseljek. Na melyik az?

(Dr. Öllős Géza egyetemi tanár, a műszaki tudományok doktora, Budapest, 1987 )

Részlet a Vízügyi létesítmények kézikönyvéből.
(Műszaki könyvkiadó, Budapest, 1974 (!!) Szerkesztette: György István)