Amennyire időm engedte, be-be szivárogtam a KÉK konferenciájára. A gázgyárról szóló blokkban a víztoronyról annyi hangzott el, hogy nyilván étterem vagy kávézó lesz benne, a panoráma miatt. Igen, nyilván ez tök jó lenne. De Magyarországon ezt még nem sikerült összehozni eddig, nyilvánvaló akadályok miatt: egyetlen csigalépcső nem elegendő egy ilyen vendéglátóegység kiszolgálására sem tűzvédelmi, sem semmilyen szempontból. Egyébként semmilyen konkrétumot nem tudtam meg, bár végre láttam egy gáztartály metszetét és működési elvét.

Ami a vasúti területek hasznosításáról elhangzott, az egy általános bevezetőnek megtenné, de előadásnak egy ilyen szakmai konferencián... botrányos. Megtudhattuk, hogy a vonatok csak síneken tudnak közlekedni, nem mehetnek akármerre... Ilyen és hasonló semmitmondó, közhelyes általánosságok miatt ott is hagytuk egy időre a termet, elmentünk ikeázni. (A gombás palacsinta pocsék volt, a szekrényvázunk még mindig nem érkezett meg, de tányércsöpögtető több hónap után ismét volt.)

Később aztán visszamentem a fent említett gázgyáras szekcióra, de 1-2 régi fotón kívül tényleg nem sok újdonságot tdtam meg. Vagy túlságosan expert vagyok, vagy nincs sok új info :)

A nyár vége felé meglátogattuk a gyöngyösi víztornyot, készült pár belső kép és kiegészítettem a gyűjteményt néhány légifotóval is.

A Kulturális Örökség Napjai keretében egy sor víztornyot látogathattok meg, válogassatok kedvetekre! Van közte meglepetés is.

Ipari Műemlékek Megőrzése és Hasznosítása Nemzetközi Konferencia

Egész nyáron nyaraltam, alig víztornyoztam valamit. A képek ettől függetlenül csak gyűltek. Sokat kaptam e-mailben, néhányat vásároltam, és azért csak-csak bejutottunk egy-két víztoronyba. Most viszont költözöm. Új élet kezdődik, igyekszem (kénytelen leszek) valamiféle rendszert felállítani és betartani. Szeptembertől elkezdem frissítgetni a szájtot, van mivel.

Ma egyébként fantasztikus kiránduláson vettünk részt a MÁV Nosztalgia Kft. jóvoltából. Hmmm, ezek a 100 éves víztornyok... Naponta megyünk el mellettük, sokan észre sem veszik őket, mi legalább felnézünk rájuk. Olykor meg is másszuk őket. És mindig, de tényleg mindig egy újabb csodával szembesülünk.

Majd természetesen felrakom a rengeteg képet, ami készült, de ízelítőnek egy kicsit itt van ez. Intze-torony a javából, 500+1000 köbméteres, 1910-ből. Fentről így néz ki, ugyanis teteje nincs, mióta a 80-as években lebontották róla. Nem volt semmi baja, csak néhány helyen kellett vona javítani, de valakik nagyon jól jártak ezzel a bontással is. Egyrészt sok köbméter faanyagot lehetett elhordani, másrészt az alpinistának annyi pénzt fizettek érte, hogy megjárta belőle a Himaláját is.

Ybl tervezte az aradi víztornyot? Miközben az idén 110 éves aradi víztorony turisztikai hasznosítására a tulajdonosnak nincs elegendő pénze, a város pedig megbújik a háttérben, egyre biztosabbnak látszik, hogy a víztorony terveit vagy egy Ybl rokon, vagy a budapesti Ybl-tervezőiroda készítette.

Tulajdonképpen leírhatom minden nap pár szóban az aktuális vízornyos történéseket - mint régen. Ma például megérkezett az a képeslap, amit 13 dollárért vettem az e-bay-en. Csodaszép. 1905-szeptemberben küldték Szarajevóba Budapestről. Az Ihász utcai víztornyot ábrázolja. Majd berakom a többi képeslap közé, ha lesz időm szkennelni.

Viszonylag aktívan víztornyozom, mostanában nem annyira virtuálisan, mint inkább a gyakorlatban. Ezért is van, hogy ritkán írok ide (a fórumba sokkal többet). Aki nem értesült róla, most megtudhatja, még nem késő: vasárnap a Tatai úti víztornyot látogatjuk meg.

A Nemzeti Kulturális Alap támogatja a Víztorony.hu egyik projektét. Pályáztunk, nyertünk. A pályázat címe: Víztornyok újrahasznosítási lehetőségeinek bemutatása megvalósult példák alapján. Azt a könyvet szeretnénk lefordítani és kiadni, amit karácsonyra kaptam Jucitól. (Korábban írtam róla itt ) Persze nem ilyen egyszerű a dolog, a megítélt támogatást a fordításra használhatjuk fel, amire nagyjából elég is lesz, a további költségeket viszont egyelőre nem tudom, miből fizessük ki. Lesz erre is támogató, csak ki kell várni/utána kell járni.