Egy érdekes gondolat hangzott el a toronyban (vagy a tetején), miszerint egyáltalán nem biztos, hogy egy víztorony sorsának jót tesz, ha a műemlékvédelem rátelepszik. Onnantól erősen meg van kötve a keze a tulajdonosnak, nem csinálhat benne, rajta akármit. De legfőképp szinte semmit. Ez sok esetben igenis szükséges és fontos, de ugyanígy ellehetleníti az értelmes hasznosítást.
Jó példa erre az újpesti víztorony. Se kívül, (állítólag) se belül nem lehet átalakítani, így viszont nem jó semmire. Senki nem fog költeni rá egy fillért sem. Ahhoz, pedig, hogy még száz évig álljon, biztosan kell majd felújítást végezni. Szóval a huszonkettes csapdája...
Utolsó kommentek