Érdekes dolgot találtam a végre elindult Budapesti Nap honlapjának archívumában a "víztorony" szóra keresve:

A kőbányai víztorony
Vigyázat robbantás! - hangzott mindenfelől. A környező utcákat már órákkal azelőtt lezárták a védősisakos emberek. A tömeg messziről némán figyelte, ahogy az 1903-ben épült víztorony megremeg, s méltóságteljesen összerogyva elterül a földön.

Szomorú vég egy építészeti remekműnek. Hiába minden óvatos tiltakozás, hangosabb vita, a leromlott állapotba jutott toronynak mennie, illetve dőlnie kellett. Így hát 1967 tavaszán véget ért egy történet, amelynek kezdetei száz évvel korábbra tehetőek.

1869-ben határozat született Pest Város Tanácsán, hogy a fertőzések elkerülése végett vezetékes ivóvíz kiépítésére sor kerüljön. Megbízták W. Lindsay angol mérnököt a hálózat megtervezésével és kivitelezésével. Az első vízmű a lipótvárosi Duna-parton létesült, de hozzá víztárolók megépítésére is szükség volt, így választották ki Kőbánya-Óhegyet, mint pesti oldal legmagasabb pontját. A vezeték kitűnően működött. Többször bővítették, idővel tartalék medencét is kialakítottak a Népligetben, amelyet később megszűntettek. 1903-ban épült fel a Víztorony, melynek környékét szépen gondozott park vette körül, sétautak, pihenők, mesterséges patakok, kis tavacskák, betonból öntött víziállatokkal.

- Az én gyermekkoromban 10-20 fillér belépőt szedtek, amelyet a kert gondozására fordítottak. Vasárnaponként gyakran megfordultunk a parkban családostól - így emlékezett ezekre az időkre, a Víztorony környékére az egykori szemtanú, Csernus Lukács Lajos nyugalmazott patikus. A második világháború alatt stratégiai okból kifolyólag katonák védték a budapesti ivóvízellátását biztosító helyet. Később a kiváltott és lebontott vízműberendezések helyére katonai bázis létesült, emiatt a parkot a háború után már soha sem nyitották meg. A környéken még a szép míves díszítésű kerítés mellett sem volt szabad sétálni sokáig. Idővel aztán a katonai bázis is megszűnt, a kerítést is modern beton váltotta föl. Mára ennek az egykori kedves helynek az emléke is halványulóban van. A néhai torony ikertestvére a Margitszigeten - éppen a kőbányai testvér sanyarú sorsán okulva - már szerencsésebb helyzetbe került. A tiltakozások miatt megkegyelmeztek neki a robbantók.

Szerző: Tutor Kata
Forrás: Budapesti Nap 2003.04.30.

A második mondat amit eddig nem így tudtam. A Fővárosi Vízművek szerint ugyanis: "A nevezetes napon akkora köd szállt le, hogy a robbantást sikeresen végrehajtották ugyan, de csak hallani lehetett, látni nem. "
Van itt egy másik ellentmondás: a Vízművek szerint 1968. december 22-én robbantották fel. A fenti szöveg szerint "1967 tavaszán véget ért egy történet".
Valaki rosszul tudja. Várom a helyes megfejtést, immár bizonyítékkal!
És még egy észrevétel: én azért nem nevezném a szigeti és a kőbányai víztornyot ikertestvérnek...
Na de ez már szőrszálhasogatás :o)

Forrás: FVM Rt. könyvtára

Ez most egész hasonló lesz, de láthatunk igen jó munkásembereket, akik a drótkoszorúval bütykölnek...
Na de ne vicceljük el, komoly dologról van szó. Ez itt nem 30 vagy 300 000 litér víz, hanem három milló!

Most pedig, mivel tegnap mégsem indultam el Fesztergomba Animát nézni a Lovasi-féle A38-as szuperkoncert miatt, lassan felkerekedek, vonatra szállok. Lehet, hogy ha ott töltöm az iccakát, holnap még Győrbe is elugrom, annyira kíváncsi vagyok.



A fenéket. Küldjenek képeket a győriek!

 

Forrás: FVM Rt. könyvtára

Na de hogy a rendszeres látogatók, akik ugye már hét előtt beérvén a munkahelyükre egyből felkeresik a víztorony.hu-t, ne maradjanak csemege nélkül ezen a szép csütörtök reggelen, előkotortam a Fővárosi Vízművek könyvtárában tett látogatásom termései közül azt a három tucat beszkennelt fotót, amik a csepeli és a Lakatos úti* testvér-víztornyok építési fázisait mutatják be. Ezek alapján legalább sejthetjük, mi folyik Győrött, ahonnan senki nem küldött február óta képeket, pedig annyian ígérték. Kész van már az a torony? Halló!

*A Lakatost majd csak ma napközben rakom fel, egyébként szinte ugyanolyan, mint a csepeli. Most jöttem rá, hogy hogyan lehet megkülönböztetni a két tornyot, ha a fényképen nem nagyon látszik a környezetük. A csepelinek sokkal magasabbak az ablakai, sőt az egész víztorony magasabb. Van egy-két belső kép is, azokkal bajban leszek :o)

(Azt olvastam valahol, hogy harmincadika a határidő. Akkor ha Sopronba megyek harmadikán, szerintem kicsit megállok, hogy legyen fényképem az évezred első magyarországi víztornyáról, ami Szabadhegyen épült. A budafokit még el sem kezdték építeni, kár volt úgy hirdetni, hogy az lesz az első. Na de most már legalább megvan, hogy hogy fog kinézni szerencsétlen torony, és nem az én képeimet kell összelopkodni egy félmilliárdos projekt tender-hirdetéséhez, ugye...)

Apropó budafoki víztorony. Ha végre kapok valami anyagot (egy év könyörgés után) a Vízművektől, akkor felrakom hamar. Addig nincs kedvem hozzákezdeni.

 

Kicsit offtopik, de mit érdekel engem, azt írok ide, amit csak akarok :o)
Állati jó Anima Sound System koncert volt a hajón az este. Pénteken meg Fesztergomban nézem meg őket, aztán majd a Volt fesztiválon, amit a Sziget követ. Megyek mindenhova. Úgy tűnik, megtaláltam a tökéletes helyettest, aki dolgozik, amíg nyaralok. Nyaralni jó. Május óta ezt csinálom, sajnos csak hétvégenként. De úgy belejöttem, hogy most már nagyon megy, akár elengedett kézzel vagy csukott szemmel is.

Ma korán keltem, hogy frissítsek. Most döbbentem rá - ismét - hogy Székesfehérváron van vagy 7 víztorony. Nekem meg csak egyről van kép...

Micsoda kincset kaptam ma este... Meg is osztom veletek gyorsan. Volt ugye az Árpád úti víztorny oldala, aztán tavasszal elmentem megnézni belül is. És most Iványi János írt róla pár sort az Újpesti Helytörténeti Értesítő 2003 júniusi számába.