Ugyan nem foglalkozom a külföldi víztornyokkal, de egy kis színes elmegy itt a toronyőr naplójában... Ma egy gyönyörű nővel ebédeltem, és hozott nekem egy kis ajándékot. Egy oldalt a mostani Nők Lapjából. És mi volt rajta? Víztorony.
Víztorony az otthonom.
Egy pillantás elég volt - és kipattant a szikra: Elspeth Bearn angol építészhallgató beleszeretett egy lerobbant, ütött-kopott, 1898-ban épült és 20 éve elhagyatottan álló víztoronyba. "Azonnal láttam, hogy lenyűgöző építmény, meg kellett szereznem, és a magam képére formálva felújítani. Tudtam, hogy ez lesz az otthonom" - mondta. S lőn. Az időközben világra jött kisfiával együtt lakott musteadi otthonuk hat szintes: a nyolcszög alakú földszinten található az óriási előszoba, az első, második és harmadik emeleten hálószobák fürdőszobával és galériával, a maradék két szinten pedig a konyha (88 lépcső:) és a csodálatos panorámájú nappali (113 lépcső:) a tetőterasszal (142 lépcső:).
A cikk részben a Nők Lapjából van, de beleköltöttem ezt-azt. Pl az octogonal-t nem hatszög alakúnak fordítanám...
A sztori mindenesetre ismerős.
Utolsó kommentek