A címben idézett jeligét András korábban azért írta ki a weboldalra, hogy ne árasszák el glóbuszos fotók százaival azok a lelkes víztoronybarátok, akiknek a víztorony szó hallatán legelőször ez ugrik be. Mindazonáltal nem tagadhatjuk, hogy ez a kisvíztorony típus az, amelyik leginkább részévé vált települési környezeteinknek s ezáltal vizuális kultúránknak is, csakúgy, mint egykor a gémeskút az alföldi tájnak.
Az országot járva könnyen meggyőződhetünk arról, hogy a víztornyok rendjébe tartozó építmények között oly nagy számban fordul elő az acélszerkezetes fajta, hogy gyűjtése nem jelent igazi kihívást, viszont kimondottan felüdítő élmény tőle eltérő formakincsűt, netán teljesen egyedi víztornyot találni. 50 évvel ezelőtt azonban, mint a magyar ipar kétségtelenül nagy jövő előtt álló termékeire tekintettünk volna rájuk, csakúgy mint dr. Zielinski Szilárdnak a kontinensen elsőként 1903-ban felépült vasbeton víztornyára vagy a Thoma József és a Mélyépterv mérnökei által az 1960-as években megvalósított első, csúszózsaluzattal készült víztornyokra. Sorozatunk következő részében a Magyarországon őshonos „globus” víztorony-családot helyezzük reflektorfénybe.
Utolsó kommentek