Remek közlekedéssel, a Kőbánya-Kispest metróvégállomás és a Ferihegyi gyorsforgalmi út közelében, rengeteg parkolóhellyel, tágas, fényes, akár műteremnek is alkalmas helyiségekkel várja bérlőit a Víztorony irodaház. [1193 Budapest, Víztorony utca 20.]

Az épület szocreál kialakítását jórészt ellensúlyozza páratlan atmoszférájú belvilága és zöldövezetinek tűnő környezete, valamint olcsó árfekvése.

Több raktározásra is megfelelő helyiség, némi átalakítás után pedig akár 50 fő befogadására alkalmassá tehető "konferenciaterem" is rendelkezésre állhat.

• Galéria itt
• És itt

Ezt a képet pedig karácsonyra kaptam még két éve Zsuzsitól. Ő fel sem ismerte, de ez a Víztorony utcai víztorony - még az átalakítás előtt:

Az első víztorony, amit budapesten fényképeztünk, még 1997-ben Zsoltival. Ez volt az, amibe be szerettünk volna költözni, de persze nem lett belőle semmi. A hasznosításon más is törte a fejét, de mindezidáig nem történt semmi, szegény torony pedig pusztul.

Berta Péter műegyetemi "kisdiplomájáról" írja:

"A tervezési koncepciók közül az lett előnyben részesítve, hogy külsőleg őrizzük meg a víztorony jelleget és belül, mint a vázszerkezetnek nekifeszülő buborékon belül lettek kialakítva az új galériaszintek. Középen lépcsőházzal lifttel. A víztorony tartálya megmaradt egyterű vízhangteremnek. Lift megy fel a tetőteraszig ahol kávézó is működne.

A terv fikció, de ha jól tudom már vizsgálták régebben és nem tartották gazdaságosnak rehabilitációját... ám ha valaki komoly szándékkal és tőkével felkarolná az ügyet én teljes erőbedobással támogatnám.

Kár lenne tovább pusztulni hagyni ezt a kis gyöngyszemet."

De mi az a vízhangterem? :)

Letölthető pdf-ek:

• Homlokzat 1
• Homlokzat 2
• Homlokzat 3
• Homlokzat 4
• A-A metszet
• B-B metszet
• Pince
• Földszint, recepció
• 1. emelet: galéria
• 2. emelet: galéria
• 3. emelet: kávézó
• 4. emelet: víztartály galéria
• Tetőterasz

• Forrás: triartstudio.hu
• További képek a víztoronyról itt

Zsuzsival és Győr Attilával beszélgettünk a víztornyokról Pálfi Balázs rádióműsorában. Vasárnap este lehet meghallgatni:

Kossuth rádió | Esti beszélgetés | 22:30-kor

Itt is meghallgatható:

Nagyjából ezekről volt szó a rádióműsorban:

• Kulturális Örökségvédelmi Hivatal
• Víztornyok újrahasznosítása Németországban
• A kedvenc hajáskéri víztornyom
• Gázgyár, illegális behatolás 2006.07.11.
• A Gázgyár belülről [video!]
• Szegedi víztornyok
• Szolnoki víztornyok
• Utánpótlás

A víztorony.hu egyik nagy rajongója, Papp Liza küldte az alábbi cikket:

Az elmúlt években több hasznosítási terv is készült a Brenner parki víztoronyra. Pénz azonban nincs a felújításra, a nemzetközi kiállításon bemutatott terveket egyelôre jegeli az önkormányzat.

Zsuzsi kapta nemrég ezt a víztornyos könyvet: Christine Boutron: Les châteaux d'eau, 2005 augusztusában jelent meg a Mémoire en Images sorozatban az Alan Sutton Kiadónál, Franciaországban. A szerző és férje belevágtak egy víztorony lakássá alakításába és innen jött a víztorony-kutatási passziójuk, amit ebben a honismereti könyvsorozatban közzé is tettek.

Sok-sok régi képeslap van a könyvben, sőt két magyar torony is felbukkan:

 Ha valaki meg akar lepni karácsonyra, nem lesz könnyű dolga, már nem lehet kapni ezt a szépséget... :)

Budapesten bújkált egészen tegnapig, amikor egy véletlensorozat folytán megpillantottam. A mai "Rendhagyó Indafotóséta a Critical Mass-en" c. esemény hivatalos pólóit hoztuk el Óbudáról, amikor a szitázóműhely előtt várakozva nem akartam hinni a szememnek: egy víztorony előtt állunk.

Egy 70+125+70 köbméteres, eperhab színű, újrahasznosított víztorony!
Természetesen volt nálam fényképezőgép. Hamarosan ti is megláthatjátok!

Annyi támogatásra kaptunk ígéretet, hogy eldőlt: ingyenesen olvashatjátok el a német könyvet magyarul, itt a viztorony.hu-n!
A megjelenés időpontja: 2007. március 22. 22:22!
Íme itt van!

Biztos emlékeztek rá, hogy korábban említettem, mennyire megtetszett az a német víztornyos könyv, amit Judittól kaptam 2005 karácsonyán.

No hát olyannyira, hogy lefordíttattam magyarra és hamarosan megjelentetem! Az nyilvánvaló, hogy nem papír alapon, hanem kizárólag online lesz olvasható, ennek rengeteg előnye van. Nincs nyomdaköltség, se két raklap könyv, ami a nyakamon marad, se hasonló borzalmak.

Amit nem lehetett megspórolni, az a fordítás többszázezres költsége, a hasonlóan nagy összegű jogdíj, amit a német kiadónak kell fizetnem, továbbá az a nem kevés munka, amit a 130 oldalas könyv képanyagának digitalizálása és újraszerkesztése, illetve az egész anyag "megwebesítése".

Terveim szerint a Víz Világnapján jelenik majd meg a könyv, vagy akár hamarabb is, ha lesz elég támogató.

Van már pár ígéret, de valójában egyetlen fillér sem érkezett még azon kívül. hogy a fordítás költségének egy részét egy nka-s pályázaton nyertük. Aki támogatná a projektet, legyen az vízmű, építész iroda, vagy magánszemély, keressen bátran a 309928600-as számon vagy a közismert címen: viztorony@viztorony.hu.

A támogatásért cserébe ezeket nyújtom:
- örök hála;
- megjelenés a honlapon linkkel, logóval, vagy akár hosszabb szöveges tartalommal (korlátlan ideig);
- a támogatás összegéről számla tőlem, vagy adóigazolás a Budapesti Városvédő Egyesülettől.

Természetesen támogatók híján is megjelenik a könyv, ebben az esetben majd az olvasók hozzájárulására számítok. De mennyivel szebb lenne, ha ingyen adhatnám...

Ez a nagy helyzet.

A jobbra látható vázlat mutatja a könyv tartalomjegyzékét, a bevezető oldalakat 30 különböző víztorony átalakítása követi, rengeteg fotóval, metszetekkel. A könyvből származó képanyagot az egyes víztornyok galériájánál kiegészítettem további fotókkal és ábrákkal. Ezeket részben más könyvekből szkenneltem, részben a netről gyűjtöttem. Így végül a magyar kiadás több lett egy egyszerű fordításnál...

Remélem tetszeni fog!

update: ehhez képest itt nálunk, abszurdisztánban inkább lebontják a víztornyokat :(
bravo újpest...

Amennyire időm engedte, be-be szivárogtam a KÉK konferenciájára. A gázgyárról szóló blokkban a víztoronyról annyi hangzott el, hogy nyilván étterem vagy kávézó lesz benne, a panoráma miatt. Igen, nyilván ez tök jó lenne. De Magyarországon ezt még nem sikerült összehozni eddig, nyilvánvaló akadályok miatt: egyetlen csigalépcső nem elegendő egy ilyen vendéglátóegység kiszolgálására sem tűzvédelmi, sem semmilyen szempontból. Egyébként semmilyen konkrétumot nem tudtam meg, bár végre láttam egy gáztartály metszetét és működési elvét.

Ami a vasúti területek hasznosításáról elhangzott, az egy általános bevezetőnek megtenné, de előadásnak egy ilyen szakmai konferencián... botrányos. Megtudhattuk, hogy a vonatok csak síneken tudnak közlekedni, nem mehetnek akármerre... Ilyen és hasonló semmitmondó, közhelyes általánosságok miatt ott is hagytuk egy időre a termet, elmentünk ikeázni. (A gombás palacsinta pocsék volt, a szekrényvázunk még mindig nem érkezett meg, de tányércsöpögtető több hónap után ismét volt.)

Később aztán visszamentem a fent említett gázgyáras szekcióra, de 1-2 régi fotón kívül tényleg nem sok újdonságot tdtam meg. Vagy túlságosan expert vagyok, vagy nincs sok új info :)